Nagyon izgalmas a kép, itt is a tükröződéses felületek különböző információit látjuk talán pára miatt a felület két részén nem ugyanazokat az információkat látjuk. Ezt egy ritmikai játéknak gondoljuk, nagyon jó ritmus játék, de nem vagyunk biztosak benne, hogy ez a csendélet kategóriájához tartozik. Ha Giuseppe Arcimboldot nézzük, akkor az ő képein fantasztikusan izgalmas az, ahogy a termésekből, körte, szőlő, petrezselyem, őrületes módon emberi arcokat tud létrehozni. Ő tulajdonképpen a szürrealizmus előatyja Hieronymus Bosch mellett. Ennek a képnek is van egyfajta szürrealista vetülete, de igazából nem vagyok biztos benne, hogy annyira tudatos ez a másodlagos üzenet jelleg, lehet hogy mi is és te is csak beleasszociáltuk ezt. Viszont ha már Arcimboldot mondtuk, ő igazán bátran és könnyedén teljesítené a hetes leckét, ami sokaknak unalmas, hiszen ő valójában csendéletekkel dolgozik, gyümölcs és virágcsendéletekkel, tehát ha valaki, ő aztán valóban az alapokat használja, de olyan szinten szemtelen és olyan szinten kreatív, hogy le a kalappal. Nem kell a csendéletet elvetni azért, mert azt mondjuk, hogy unjuk, az irány jó.
   Elárulunk egy titkot. Nem azért adtuk fel a csendéletet leckének, mert valamiféle archaizálási őrület szállt meg minket, hanem azért, mert a csendéleten keresztül lehet a legjobban begyakorolni a kompozíciót, a színeket, a fényt és árnyékot, a világítást, vagyis mindazt, ami az összes fotó, film és képzőművészeti alkotás alapja. Ha ezekkel a klasszikus alapokkal nem vagyunk tisztában, ha ezeket mint tanulmány nem gyakoroljuk és nem válik rutinná, akkor nehézségeink lesznek a további munkákban, bizonytalanok leszünk a saját üzeneteink megfogalmazásában, és az üzeneteink kisebb eséllyel jutnak el a befogadóhoz. (szőke)
értékelés: