Két körte, két alma, három dió meg poharak. Ez a leirat. Az a helyzet, Gábor, hogy tök jó, hogy ezt a leiratot adod hozzá, mert ez jellemző a képre is. Leltár. A csendélet nem leltár. Ezzel tessék elindulni, hogy a batyuban, hogy a csendélet nem leltár. Van ennyi diónk, meg almánk, meg körténk meg poharunk, még jó, hogy nem írtad oda, hogy az egyik Ajka Kristály a másik pedig Vasedény. Mindezzel együtt ennél sokkal fontosabb lenne az, hogy mi az, ami ebben téged érdekel. Nagyon jók a ritmusok, amiket létrehozol, nagyon slendriánul megfogalmazva. Kifut a hátterünk ott oldal olyan kis bénán, az élességgel abszolút határozatlanok vagyunk, hogy hova tettük, nem nagyon értem, hogy ezzel az életlenséggel mit akarunk kezdeni. Ha szelektíven csak a körte és alma viszonyrendszerére akarnánk menni és mindenki más tulajdonképpen csak statiszta, akkor viszont ez a föntről lefelé kommunikálás nem áll meg. Ahhoz, hogy az ő történetük váljon izgalmassá, azt világítással és a nézőpontnak a megválasztásával is erősíteni kell. Innen fentről ez egy leltár, és nem tud több lenni. Szeretném, ha ezzel még dolgoznál. Azt is tessék megnézni, hogy a rohadó körte nem képre való. Ismétlést kérek. (hegyi)