Demeternek van a Pesti lány c. képe, és ez a kép erre egyfajta válasz. Ágnes beszélgetései Demeterrel, mondhatnánk ezt is erre a sorozatra, aminek már ez a második tagja, amit látunk. Azért érdekes számomra ez, mert amikor Ágnes itt van, nyaral nálunk, és beszélget Demeterrel, én fotográfiáról még nem hallottam őket beszélgetni, az élet dolgairól igen, meg a hétköznapi kis csit-csetek megvannak, de mégis úgy tűnik, hogy Ágnesre hatással van az az alkotói attitűd, ami Demeterben megvan, még akkor is, ha Demetert ő már aktívan dolgozni nem látta, csak a kész végeredményt. Mégis kísérletezik ezzel, és én ezt nagyon fontos dolognak tartom azért, mert itt nem csak a tiszteletadás van meg egy alkotónak, sőt, nem csak parafrazálunk, és nem csak mímelünk, utánzunk helyzeteket, hanem abban megpróbáljuk saját magunkat is megfogalmazni. Ennél a képnél is ez történik. Egy formai játékot ismétel az alkotó, de más helyzetben, más szituációban, tehát nem iskolás módon lemásolva, miközben nem is tagadja azt, hogy itt valakinek a munkája adott neki inspirációt. Ezt én egy nagyon jó képnek gondolom, mindazzal együtt, hogy egyetlen egy problémám van: a vállon a ruhát ki kellett volna simítani, az kár, hogy begyűrődik, de ez az egyetlen egy esztétikai problémám van a képpel. Ez egy jó önportré, látszik, hogy szereplés van, látszik, hogy egy gesztust kapunk, az is látszik, hogy ez át lett gondolva, nem a véletlen hozta. (hegyi)
értékelés: