Az estiskolára nagyon sok kép érkezik, nagyon sokféle, és őszinte, néha zavarbaejtően őszinte kép érkezik az alkotóktól. A múlt hétvégén néhányan össze is jöttünk bulizni, táncolni, együtt lenni, beszélgetni, és sok élmény volt, mély, emberi helyzetek is voltak. Emlékszem, itt ültünk a nagyasztalnál, és Mariann mondta, hogy őt zavarja, és furcsa, hogy miért nézik az emberek az ő szemét. És most, itt ugyanaz történik számunkra, az estiskolára látogatók számára, hogy Mariann megtisztelt minket azzal, hogy a vágy leckére ezt a képet beküldte, és mi ha akarjuk most tíz percig, ha akarjuk akármeddig az ő szemét nézhetjük. Milyen furcsa a képzőművészet és az internet mágiája, hogy mindaz, ami itt látható a Mariann szemében, a szeme világában, az egyetlen felületen ami ezen a képen színes, az az életet adó szemvilág, az itt most a nézők számára élvezhető, használható, látható, miközben az életünkben közvetlenül ez védekezésre sarkall bennünket. És mind e kettő között az egyetlen dolog, ami ezt lehetővé teszi, elkülöníti a kettőt, az a virtualitás. Virtuálisan mi benne vagyunk az ő terében, megteszi a gesztust nekünk, hogy jelzi az élete egy szegmensét, és mindez ezen a furcsa eszközrendszeren, az interneten keresztül hozzáférhető. Miközben a valóságban ez elképzelhetetlenül nehéz lenne. Mert az valós. És azért is fontos ez a kép, mert ugyan hamarabb jött, mint az itteni helyzet, amiről beszéltem, mégis valami kimondatlan leszűrődésének érzem, mert ezen a képen azon kívül, hogy színes a szem, nincs sok mellébeszélés. Nincs sok körítés, hanem egyszerűen itt vagyok, én vagyok, ilyen vagyok, szevasztok. (szőke)
értékelés:
Mariann, nem vagy egyedül a Várakozással, amelyet a kép jól tükröz is, magát a Vágyat a Valamire, Valakire. A lényeg talán mégis az adott helyzetben való létezés, meg kell élni minden kellemes szituációt és a fájdalmakat is mélyen, akkor tudunk önmagunkon keresztül magunk fölé emelkedni azt gondolom, szóval "carpe diem". Az élet mesés, színes ezt észre lehet venni mindenhol mindenkor, ellenben,valójában pedig hasonlóképp érzek én is, mint TE... mert igen, mindig hiányzik egy érzelmi töltöttség amely különböző formákban minőségben testesülhet/ne meg, a rohanó, szinte érzéketlenné fajult civilizációs betegségek mellett, . Értem azt hiszem.