Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy tudom, hogy mit látok, pontosabban nyilvánvalóan valami ünneppel kapcsolatos kis angyalt, de hogy ez most egy üvegfelületen van vagy egy asztalra van ráfújva az biztos valami kézműveskedés folytán jött létre, nem tudom, érdekes. Lehet, hogy ez egyébként valami karácsonyfadísznek az oldala és abban látunk visszatükröződni valamit. Olyan a képkivágás, hogy bármelyik úton el tudok indulni. Annak szívből örülök, hogy nem egy szokványos karácsonyi üdvözlő lapot látunk, ahova még akár oda van írva az is, hogy „Sok szerencsét a jövő évre” vagy nem tudom, hanem egy Camillásan értelmezett ünnep leckét. Van ebben egy pici szentimentalizmus, de pont ettől, hogy nem tartozik sehová, pont ettől, hogy a "–tól", hogy honnan indulunk és az "–ig", hogy hova tartunk, az ebből a képből nem derül ki. Tehát pont ez a fajta lebegés és kötöttség nélküliség az, ami miatt ennek a képnek azért van egy drámai szála is. Ha megfigyeljük, ezen a képen nincsenek szereplők, tehát az ünnepre utaló jel ott van, de a háttér viszonylag sötét. Igen, mondhatjuk, hogy nyit az alkotó, hiszen a kép jobb oldalán a fény megjelenik. Én meg azt mondom, hogy az alja a képnek és a bal oldal nagyon sötétben van tartva. Mondhatjuk azt, hogy ezek mondvacsinált megfigyelések, én pedig azt gondolom, hogy ezek egyre inkább tudatosan fognak létrejönni, én ebben reménykedem ennél a képnél, hogy ezek tudatos döntések. Márpedig hogyha az, akkor ezekre igenis fel kell figyelni és ahogy az alkotó is hangsúlyt adott neki, úgy azt a nézőnek is meg kell próbálnia ebben az arányrendszerben befogadni. (hegyi)
értékelés: