Nem az én gyermekkorom, de Svejk talán örök.
Egy makro felvételt látunk, talán egy tonett szék díszítő felületén egy kis kerámiaforma van beragasztva a tonett szék díszítésébe. Ugye a tonett székeknél ezek az ívek nagyon szépen vannak egymásba fűzve és a háttámlák azok mind ilyen indaszerű formákba állnak össze, ez a tonett egyik fontos lényege, hogy abban a korszakban ez egy egész különleges eljárás volt. Az addig masszív felületeket játékossá tette, tehát Svejket az alsó ív, amely tartja a Svejk-gyűrűt, azon is a lakkozott felületen szépen csillan a fény. Egy picit jó lett volna alul hagyni, vagy esetleg még szűkebbre vágni ezt az egészet, de gondolom, hogy ennek a képnek az abszurditása éppen az, hogy egy szobában egy asztal előtt egy használati eszköz van ilyen egész meglepő módon díszítve, mert ez a titka a kép üzenetének és ezért egy picit jó lett volna ha picit bővebben lett volna ábrázolva a beágyazódó felület, maga a szék. De ettől függetlenül a képet szeretjük és ez egy kétdisznós kép. És elsősorban azért, mert tulajdonképpen vallomásában a Viktória is azt mondja, hogy – nem az én gyermekkorom -. Ezért azt kérném, hogy ugyan a két disznót megadom erre a képre, de a 16-os lecke gyermekkort ismétlésre visszaadnám, hiszen azt mondtuk, hogy a személyes kézjegyeket, a magunk önmegismerését, a magunkkal szembeni megfogalmazásokat keressük és bár ez a kép nagyon jó és szerethető, kicsit kibúvónak érzem Viktória részéről egy elég magas sorszámú házi feladat kapcsán a gyermekkor megoldást. És tudom, hogy ő tud ennél sokkal jobbat, úgyhogy ez kettő disznó és várom az ismétlést a 16-os lecke gyermekkorra. (szőke)
értékelés:
Köszönöm GG, hogy ismételten megtiszteltél. :)