Azt nem tudom, hogy mit jelent a cím, minek a rövidítése, de ez mindegy is akár. Egy fotómontázst, vagy dupla expozíciós képet látunk, ami jól láthatóan két részre osztódik, az alkotó és a munka tárgya, vagyis a kép bal oldalát és közepét egy perspektivikusan ábrázolt tárgy foglalja el, amin határozott keresztirányú fénycsík halad át, kiemelve egy kakas vagy galamb formát, az árnyékosan hagyott felső harmadban még a munka szerszámát is felfedezhetjük - és ez az átlós fény az, ami irányában mintegy rámutat az árnyékból felsejlő szellemalakra, a fekete-fehérben megjelenő alkotóra. Ha ez az oldalról bekúszó fény nem lenne ennyire vidám, akkor ez akár egy mementó is lehetne, az arc, a mimika, a kompozíció arra mutat, mintha egy félbemaradt alkotást látnánk, amire a hálás utókor így emlékezik meg, felidézve az alkotó szellemét. Tehát jó a megoldás és az elgondolás, de a kivitelezésnél nekem picit túl zajos az arc, a faragáshoz képest túl nagy a kontraszt minőségben, és méretben is talán lehetne az arc nagyobb. (hegyi)
értékelés: