Hullámzó tér, szétfolyt idő.
Nagyon szeretem a Gergelynek ezt a képét, és azért is, mert az előző kép kapcsán megijedtem, hogy vajon tényleg olyan nehéz lehet-e ott, ahol él, itt viszont a vízfelület, a víz tükröződései miatt, a ritmusok miatti játékosság, elrajzoltság okán, a kicsit molett biciklistát, aki a színeivel, sapkájával, rövidujjú pólójával, rövidnadrágjával, szóval az egész ad egy nagyon kedves, humoros bájt és könnyedséget. És nagyon örülök, hogy ezzel tudja jelezni a Gergely, hogy van kiút. Nagyon szeretem tehát ezt a képet, még egyszer csak annyit megkockáztatnék, hogy mindenféle pointilizmus ellenére is a tükröződésben jól érzékelhető a biciklista, a figura, a varázseszköz, ez a bicikli, amit régen ördögszekérnek is hívtak, szóval jól érzékelhetően ez balra tart ki a képből, és ha lehetne, én annyit megtennék, hogy megpróbálni a jobboldali függőleges fától a szélső felületet áttenni balra, hogy az a levegő, a mozgási irányban meglegyen, és úgy kevésbé lenne az az érzésünk, hogy mindjárt kiszalad a biciklista a képből, és többet nem látjuk, pedig olyan jó nézni ezt a kicsit molett embert, ahogy jókedvűen lihegve vasárnap reggel ott biciklizik a tó partján a simléderes sapkájában. (szőke)
értékelés:
Megtisztelsz.