Szinte mindenkinek volt Legoja szerintem.

István, én ezt visszaadom ismétlésre. Ez leltár. Leltár azzal, ahova tetted ezeket a legókat, leltár azzal, ahogy meg van világítva, és nem érzem azt, hogy ehhez neked mi közöd van. Ez olyan, mintha elmentél volna egy vendégségbe, és ott a házigazda kisgyereket már lefektették volna aludni, és te stikában lefotóztad volna az ő játékát. Az irány abszolút fontos, de a játékban az is fontos, hogy ezt a játékot valahogy tegyük magunkévá. Igen, felnőttek vagyunk, lehet, hogy a környezetünk megmosolyog minket, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy te, amikor legóztál, egy ilyen polcon játszottál. Valószínű, hogy ez a helyzet létrejött valahogy személyesebben is, szőnyegen, itt-ott. Keresem ebben a megoldásban Istvánt, de nem találom. Javaslom azt, hogy olyan időpontot és helyszínt válassz, ahol nem kell használni a vakut, mert a vaku ezt a leltározás helyzetet erősíti. (hegyi)