Gondolom ti is láttatok már párt étteremben, vagy máshol, akiken látszott, hogy bár együtt vannak, nincs igazából mondanivalójuk egymásnak. Ha nem jön a pincér, kénytelenek a tegnapi tévéműsorról beszélni. Vagy az időjárásról.
A kép hangulata nagyon megfogott. Nyilván tartozik hozzá egy személyes jelenlét és az abból adódó valós történeti szál is, de azt kell mondjam, hogy amit látunk, mint közlés így is elindítja az ember fantáziáját. Két apró kritikám van. Az egyik a tónusok kérdése. Finomak a rétegek és a tükröződés is, de ez nekem egy picit ellene dolgozik a fő mondanivalónak. A tükröződés csak fűszer, mindamellett, hogy kényszerűségből is adódik, ennek arányán némi kontrasztjavítással lehetne korrigálni. A másik a horizont. A kép java balra forog, a tömegek is ezt erősítik, ezt érdemes lett volna tehát néhány foknyi elforgatással visszahozni. De a zsáner jó. (hegyi)
értékelés:
Nem csináltam mélyinterjút, ez csak egy benyomás, de olyan amit már máskor, máshol is láttam, erre a helyzetre véltem ráismerni, ezt a helyzetet éreztem megragadhatónak.
De persze mindenkinek mások a tapasztalatai, ezért látunk minden képben mást és mást.
Amit írsz, az egy variáció. Nem tudom, hogy párok-e egyáltalán, és hogy tényleg unalmas-e az együttlét, vagy annak csak pár perce mással töltődött. A leírtak számtalan árnyalatát el tudnám képzelni. A ketten-külön megközelítésről hirtelen Bergman jutott eszembe, mondjuk a "Jelentek..." Úgy érzem a tükröződő ablak is távol tart a szitutól - nem őket, hanem engem választanak le. Ez a hozzáfűzésed és címadásod oldalához. A fotó és leckemegoldásod naturban mégis tetszik. Nagyon kifejező ez a magaslati elzártság és bezártság...
Jól mennek neked ezek az elkapott pillanatok, csinálhatnál sokkal több ilyet.