Danikám, Jean Michel Jarre kínai albuma jut eszembe erről a képről, kicsit egyszerűbb kivitelben. Az volt ilyen, hogy forgatni lehetett, és akkor vagy vidám volt a sárkányfej, vagy szomorú. Itt is ezt látom, hogy ha én ezt elkezdeném forgatni, akkor valószínűleg hasonló élmény érne. Tetszik a megoldás, és azt is tetszik, hogy férfiasan bevállalod, hogy az idő lassan feletted is eljár. Örülök annak, hogy nem csak az én homlokomon csúszik fölfelé a haj. Erre még külön rá is erősítesz azzal a fény-átmenettel, amit a háttérben mutatsz. Zseniális, nagyon tetszik, az ötlet is nagyon jó, olyan juhászdanis az egész. Az első leckét megoldottad, de tudod, jöhet ettől még új kép erre, nincs bezárva az ajtó. (hegyi)
értékelés:
nekem valami ilyesmi fényélmények kötődnek ahhoz mikor rádöbbenek, hogy álmodom. hogy olyan sötétben eszmélek, és ahogy átveszem az irányítást a folyamat felett, olyan fénybe robbanok - nem változik meg az álom színezete, csak a mentális kontroll élményét élem meg így - amit már csak a kiégett dolgok adhatnak vissza egy fotón. valahogy így jött létre ez a keverék fényviszony.