Egy barátság nyomai

Egy barátság nyomai

veled, melletted, érted, a kedvedért
és
velem, mellettem, értem, a kedvemért

Nagyon örülök ennek a képnek, mégpedig azért, mert pontosan fogalmaz arról, hogy anno hosszú évekkel ezelőtt, amikor kitaláltuk ezt a leckét még az estiskola idején, hogy barátság, mi volt, ami bennem motoszkált. Millió kép jött azóta erre a leckére, nagyon jók is, meg nagyon izgalmasak is, és nagyon érdekes azt látni, hogy hogy küzdötök ezzel a leckével. Itt egy nagyon egyszerű képletet kapunk, ami egy áttételes ügy, de pontosan ettől válik számomra triviálisan egyszerűvé. Van két nyom, és ezek hol keresztezik egymást, hol párhuzamosan haladnak, az egyik egy kicsit határozottabb, a másik egy kicsit kevésbé, és erről szól a barátság. Megyünk a magunk útján, hol kereszteződik az utunk valakiével, hol csak párhuzamosan halad, de mindenféleképpen van egy folyamatos párbeszéd a kettő között, és ez az, ami ilyen kis girbe-gurbán, mint egy mesefonal halad a maga útján. És történhet sok minden, történhet bármi, ezek az utak nem távolodnak el végképp egymástól. Lehet, hogy ez túl szentimentálisnak tűnik tőlem, de azt gondolom, ha a barátságról beszélni kell, akkor ez például egy nagyon jó története a barátságnak. Nyilvánvalóan ez nem jelenti azt, hogy a konkrét közlések, vagyis ahol embereket is látunk a képen, azok ne lennének érvényesek. Nekem ez a kép, így, emberek nélkül is tökéletesen kifejez valamit. Azt, amit a barátságról gondolok. Abszolút egyet tudok érteni Noémivel, mégpedig olyan szinten, hogy azt gondolom, hogy nekem ez az egyik legerősebb leckemegoldás. Tudom, hogy ezzel vitákat fogok kiváltani, mégis azt gondolom, hogy ez egy 3 csillagos kép, és leckemegoldásnak is tökéletes. És várnám a folytatást is, már csak azért is, hogy nekem is segítsen, hogy ne hagyja ezt a leckét annyiban, hanem erre még várnék tőle ötleteket. A többieknek pedig azt mondom, és ez a többi leckére is igaz, hogy nézzünk be a függöny mögé, mert lehet, hogy ott van a megoldás. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

35
Értékelem!

Köszönöm a visszajelzést!

39
Értékelem!

Köszönöm az értékelést, Zsolt! Számomra igazán nagy bátorítás, amit írtál, mert ez a kép kimodottan, kifejezetten, csakis erre a leckére készült. Amikor elkezdtem gondolkodni ezen a 4. feladaton, arra jutottam, hogy nekem egy hóban keréknyomok lenne az, ami kifejezné, amit én a barátságról gondolok. Annyira lecövekeltem ennél a megfogalmazásnál, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy kábeleket fogok kanyarogtatni a szőnyegen, ha már nem esik több hó.... :) De hála Istennek: esett, és egyszerűen az ölembe hullott az, amire vágytam...

36
Értékelem!

Igen kellenek az erős, megragadó címek. Jó ha valami gondolkodásra készteti a nézőt! Jó, hogy itt is elindult a témázás a barátság "állapotán". Jó a kép, működik a cím.

De fel kell vállalni, hogy nem a barátság van lefotózva, hanem rá lett húzva mint egy pulcsi. Ez nem értékítélet, én el tudom fogadni.

38
Értékelem!

@Csaba: köszönöm! Néhányszor körbe lett már topogva ez a cím-kép téma itt a téren, és én arra hajlok, hogy szerintem kellenek az erős, gondolkodtató, megragadós címek a képek mellé.

Egészen fiatal koromban láttam egy kiállításon egy fényképet: középen, szűk kivágásban, monoton háttér előtt, egy fiatalember ruhátlan mellképe volt, déli verőfényben lefotózva. A fejét előrehajtotta, így az iszonyatosan kemény, szabálytalan, de határozott V alakú árnyékot (az orra hegye árnyéka keskenyítette össze a sötét foltot az alján) vetett a mellkasára, a bőre meg szinte fehér volt a tűző naptól. Ennyi. Egy túlexponált, középre rendezett semmiség. De nem bírtam mozdulni mellőle és azt hiszem alapjaiban határozta meg a fotózáshoz való vonzalmamat. Teljesen lenyűgözött, mert a címe ez volt: NAP-ING...

Lehet játszani, ki milyen címet adna ennek az EGY BARÁTSÁG NYOMAI képnek, de be kell lássuk, akárhányszor megpillantjuk ezentúl ezt a képet itt, mindig a barátság lesz az első gondolatunk, és csak utána jön a gyilkosság, és társai. Még akkor is, ha neked mondjuk egyáltalán nem ilyen a barátság, mert akkor meg arra gondolsz, neked milyen - de akkor is: a barátság... :) Ezért nem CÍM NÉLKÜL a címe. :)

41
Értékelem!

Tetszik a kép: erős kompozíció, tiszta indexikus jel. Istvánnal abban értek egyet, hogy a jelentést nem a kép, hanem a cím hordozza. A barátság nem a hóban fogant, hanem a klaviatúrán. Érdekes lenne egy ötletbörze, hogy milyen címe lehetne a képnek!

Én indulnék rajta az "Egy gyilkosság nyomai" címmel!

Vagy lehetne plakát a Fehér pokol (The Grey)című filmhez.

31
Értékelem!

Nem is gondoltam volna, hogy erre a kérdésre már csak elemzéssel lehet válaszolni! :) Na, de nem baj, az a jó, hogy mostanában egész gyorsan megkapjuk az elemzéseket! Úgyhogy nekem is mennem kellene dolgoznom, összehozni a megígért 3. leckém folytatását! :)

33
Értékelem!
28
Értékelem!

Jó, de akkor hogy vetnéd fotópapírra az állapot dinamikáját?

34
Értékelem!

Elgondolkodtam azon, hogy vajon a barátság párhuzamos vagy sem, egy irány vagy sem, és arra jutottam, hogy miközben az élet maga irányokról szól, a barátság nekem nagyon más, alaktalan és iránytalan, inkább állapot.

37
Értékelem!

@Árpád: bízhatsz bennünk, látod, képesek vagyunk akár minden szót külön-külön megtekergetni! :)

34
Értékelem!

@Zoltán: örülök, hogy beleszóltál a beszélgetésbe! A képem minden kétséget kizáróan arról beszél, hogy az igazi barátságban résztvevők maximális létszáma : 2. De pont mostanában figyeltem fel egy olyan baráti kapcsolatra, ahol 3-an vannak, és hogy az milyen érdekes, mert számomra olyan nem létezhetett eddig. De ez már egy következő történet. Illetve kép! :)

34
Értékelem!

@Itván: Mostmár értem, mire gondoltál, amikor csapást írtál: arra, hogy ez egy kitaposott, ezek szerint 3 db ösvény. Csak akkor a fűszálak mik lehetnének méretarányosan?

Meglátásom szerint a barátságnál nem is a párhuzamos haladáson van a lényeg, az azért egy erősen idalizált állapot, hanem az egyirányon. Ha vízszintesen szeletelem a képemet darabokra, egy-egy csíkra még jóindulattal sem lehetne ráhúzni a baráti viszony ábrázolását, mert széttartóak a vonalak, közük nincs egymáshoz. De ha a nagy képet nézem, akkor az már jobban tükrözi, hogy ez itt mellettem a druszám.

Számomra a két nyom különbségei is felerősödnek azzal, hogy együtt látom őket. Mint a barátságban. Együtt létrehoznak olyan gondolatokat, amelyeket önmagukban nem hordoznának. Ugyanaz a talaj, a körülmény, mindketten kétkerekű járművel haladnak, mégis a motor csak 1 csíkot hagy maga után. Az ő két kereke teljes fedésben mozog, mert gyorsabb, nehezebb, jobban kontrollálható, stabilabb szekér. A kerékpár kerekeinél viszont két vonal tekergőzik. Kiolvashatjuk belőle, hogy ő bizonytalanabb, de azt is, hogy érzékenyebb a körülményekre. Kiolvashatjuk belőle, hogy lassabban halad, de azt is, hogy érdekesebb.
Na találd ki, melyikkel mentem én? :)

30
Értékelem!

Hamarosan én is küldök erre a leckére egy próbálkozást! Azt is tessék majd kritizálni!

34
Értékelem!

Elsőre nem fogott meg a kép, de a párbeszéd miatt itt ragadtam. Az, hogy ennyire szélére helyezett a két nyom vonala nekem erősíti a barátságot, mert a magányosságot is erősíti, ami összébb hozza a történetben a két ember-kerék-nyomot. A minimálrészletű talaj is befelé forduló hangulat, amikor monoton lépdel az ember és nem nyílik mindenfelé a figyelme, úgyhogy - nem bántam meg, hogy itt ragadtam :)

27
Értékelem!

:) Noémi, komolyan nagyon örülök!

És tényleg nagyon fontos amit írtál, mert én nem ismertem fel hogy a másik nyom kerékpáré... Ez egy tévedésem. Azt hittem, emberek kijárta utat látok, még a motort is elhessegettem magamtól.
És persze, a járművek emberek által irányított, de idáig tényleg nem jutottam el, lábnyomokra gondoltam, ami hogy olvad a hó, összeállt egy csapássá... Oké, néztem, de nem láttam, elismerem!

A barátság sterilitása kapcsán írt megállapításoddal is egyetértek teljesen, illetve általában amit írtál evidencia számomra is. De itt van egy másik félreértés, mert bizonyára rosszul hangsúlyoztam a gondolatomat: tehát én nem azon gondolkodtam el, hogy "az egymás mellettiség nem erősebb a barátságnál, mint más kapcsolatban.", hanem a prioritáson szeretném a hangsúlyt értelmezni, hogy vajon az a párhuzamos haladás egyértelműen és jól azonosíthatóan kiemeli-e a barátságot a többi kapcsolat közül? Mert számomra az ugrott be, hogy szimplán az egymás mellett haladó utak, mint lenyomatok nem adják meg önmagukban egyértelműen a barátságot. Tehát nem kizáró a feltételezésem vagy felvetett kérdésem, amit el szeretnék makogni, hanem úgy szeretném ha értenéd, hogy az erejét keresem. de olvasom, érted, és valójában nem is olyan fontos kérdés, mint amilyen hangsúlyt kapott.

Akkor pedig egyértelműen igazat adok, ha eleve úgy veted fel a kérdést, hogy mi is ami a barátságnak csak a sajátja? Mert nem tudom én sem, nem is hiszem én sem hogy ilyen lenne, bár ezzel nem kizárom, csakis saját hitemről tanúskodtam, és ugyanakkor én is szívesen benne vagyok, hogy keressük meg! :) Még ha kicsit reménytelennek is tűnik ez.

A formai látvánnyal nekem sincs bajom, arról majd a pedellus, ha neki lenne.
És nem untatsz, örömmel olvasom amit írsz! :)

42
Értékelem!

"Van élet a Látszótéren kívül is! :)"

Dolgozunk az ügyön, hogy az is a Látszótér legyen!

31
Értékelem!

Nem blokkolt pszichikailag sem, csak hát megengedtem a gyerekeimnek, hogy megnézzenek egy mesefilmet a laptopon. Van élet a Látszótéren kívül is! :)

26
Értékelem!

Zsolt: szerintem meg nem hagytam el, eszemben sem volt elhagyni, és leírtam is hogy miért, és egyelőre úgy tűnik, hogy a párbeszédet mégis csak blokkoltad - nem fizikailag, de pszichikailag...

(Közben látom Noémi válaszát... akkor ez utóbbi sztorno)

36
Értékelem!

@István: a 2. hozzászólásodhoz. Ajjaj, lassan fogunk haladni....:)

Szóval, naná, hogy megvan a többletélményem! Nem azért raktam fel ezt a képet, mert szerintem sincs rajta semmi! :)

Nem tudom pontosan, mire gondolsz, amikor azt írod, az egyik nyom nem is emberé. Szerintem az egyik egy motor, a másik pedig egy bicikli vájta vonal. Ezeket általában emberek irányítják, nem? :) De én nyilván nem a két sofőr barátságáról akartam képet alkotni, hanem az enyémről. Ami létrejött, az pedig ráillik az én barátságomra. Ők nyilván nem mentek egyszerre egymás mellett a kép alján, az út elején, mert akkor vérnyomnak is kellene lenni, az ütközés miatt.:) Amikor megláttam a későbbi barátnőmet, soha nem gondoltam volna, hogy ő az lesz, mert annyira ütközött a személyiségünk, ég és földek vagyunk...de aztán, szépen egymás mellé kerültünk, és ilyenek lettek belőle: A kedvedért lassabban megyek a motorommal, pedig tudnék gyorsabban, vagy : Köszi, hogy lassabban jösz miattam a motoroddal, és nekem nem kell kétrétgörnyedve pedáloznom! Meg ilyenekre gondoltam a leiratnál. Vagy , ha nem is mentünk egymás mellett, tudtam, hogy meg fog várni, míg én is megérkezem. Az ilyen barát olyan, hogy felhívhatom, hogy most nincs kedvem beszélgetni...

A barátság ritka sterilen szerintem. Ezt csak azért mondom, mert állítod, hogy az egymás mellettiség nem erősebb a barátságnál, mint más kapcsolatban. Bár az imént megdöntöttem az kizárólag egymás mellettiség tételét, de van, hogy a szerelmet átszövi a barátság, de nem azért mert elmúlt a szerelem, hanem mert gazdagodott. Vagy hogy egy munkahelyi érdekkapcsolatból barátság lesz, de a munkát továbbra sem lehet baráti alapon csinálni, stb stb. Vagy fordítva, a szimpátiához adódik más jellegű kapcsolat is, pl. a diákom lesz valaki, ilyenem is megtörtént velem. Szóval nem tudom, mi az a barátságban, ami csak az övé? Keressük meg! :)

Tovább is van, mondjam még? :) A világért sem akarlak untatni!

Én egy percig sem mondom, hogy mindezek rajta vannak a képen ennél és ennél a buckánál. Benne is, lehet, hogy csak nekem. De én formailag is el tudom viselni ezt a látványt.

Aztán meg:
"Ha azt gondoltad valamiről, hogy működni fog, de nem működik, az pontosan ugyanannyit árul el róla, mint az, ha működne." (Jonah Salk, a gyermekbénulás elleni vakcina feltalálója)

:)

29
Értékelem!

István, nem mondhatod, hogy sokszor szólok a kommentek között, nem blokkoltam, csak jeleztem hogy csináltál egy saját képet fejben, ami mentén elindulva elhagytad azt, amit Noémi beküldött.

36
Értékelem!

A két emberre azt írtam, hogy persze, nem biztos hogy kell. A kis filozófiai kalandtúrám (hogy mi lehet a barátság képi metaforája, vagyis a csapást miért nem érzem 100%-nak) után azt írtam, hogy vagy van egy többletélmény az alkotó Noémiben, vagy ha a fotón is ott van az, akkor nem veszem észre.

Ezért sem gondolom, hogy ez a saját történetem lenne, de azt gondolom, hogy nagyon szerencsétlenül blokkoltad a párbeszédet még Noémi aktuális válasza előtt - egyáltalán nem egy vitafolyamban (de szerintem a vitával sem lenne gond, de így sosem lesz itt szakmai vagy akár művészeti vagy a művészetről egy épkézláb építő vita... Tudod, mert körötte csend, amerre ment :)))

No, én pedig így most nem tudom mit gondol Noémi arról amit írtam, lehet, hogy sokmindenben igazat adtam volna, ahogy eddig is adtam, vagy Noémi ismer fel valamit, és közösen tudunk előre lépni. Én beszélgetni szerettem volna. Te nem tudod magad belehelyezni ebbe a szándékomba?

Vagy tilos lenne a fotó kapcsán születő gondolatok megosztása? Vagy szétoffoltuk már ezt a topicot? :) Vagy meg kell védeni valakit tőlem, mert egy rettenetes verbálszatír vagyok és ez egy verbálszatíra? :)))))

42
Értékelem!

Hát onnan indultál ki, hogy kéne két ember - és ebbe beleragadva mondod, hogy a nyom nem emberé, az azonos csapás nem barátság, hanem érdek, számodra a nem kijárt út a barátság jelzője - szóval elindultál a magad következtetésével és felépítettél egy képet magadnak, ami szuper jó dolog, de azt neked kell megcsinálni, mert egyre messzebb gyalogoltál ettől a képtől, azaz úgy érzem, hogy nem ezt a képet fogadod be, hanem a magadét építed fel, és aztán mindezt visszacsatolva erre, hiányérzeted lesz. Ezért mondtam mi lenne, ha ebből indulnál ki, és ebben mozognál.

35
Értékelem!

István, ezt most nem értem, mintha nagyon ragaszkodnál a saját történetedhez, miközben az se jobb vagy másabb, mint amit látunk és hát azért nem értem, hogy mi lenne, ha elfogadnád a másik történetet és abba próbálnál elhelyezkedni?

26
Értékelem!

Én eleve azt gondolom, hogy az egyik nyom az nem is emberé, hanem pl. egy motoré, vagy nem tudom, ez a szélesebb olyan keréknyomnak tűnik nekem a kép előterében. A kanyarnál viszont már nem, de az első benyomás számomra fontos. De ha ettől eltekintek is, az azonos csapáson való haladás prioritása nem barátság, hanem inkább egyfajta érdek. Például itató/etető... Mester és tanítványa... Persze, nem lehetetlen, hogy a barátok azonos csapáson haladnak, de számomra nem a kijárt út a barátság elsődleges jelzője... Nyomaik egymás mellettisége sem tűnik olyan erős üzenetnek számomra, mert az is lehet számtalan más. Szerelem, szülő-gyermek, munkatársak... persze, ismét csak barátok is lehetnek, de ahogy írtam, nem erősebb ez a jellemző mint amennyire a többiben is jelen van. Az emberek jelenléte, persze, abban nem vagyok biztos hogy kell, csak könnyebb lenne a megértés talán. Mindenesetre úgy érzem, Neked van valami többletélményed ezzel a fotóval kapcsolatban, amiről viszont én nem tudok semmit, és valami miatt nem veszem észre a képről sem ezeket a támpontokat... ha vannak.

36
Értékelem!

Meglehet, hogy a cím erősebb a fotónál, viszont egyszer sem jutott eszembe, hogy kellene rá ember is. Nekem ez úgy hiteles, ha most csak a nyomokról van szó. Én így is oldalakat tudnék írni erről a barátságról, azaz a nyomairól... :)

36
Értékelem!

Azt hiszem, hogy itt a cím erősebb a fotónál. A gondolat érdekes, de nagyon kellene valahogy oda az a két ember, ha még csak a lábaikkal is...

Új hozzászólás