Egy galamb sétálgatott az ablakom előtt. Mintha kíváncsi lett volna, ki ül a kalitkában.
Ez a kép a szorgalmi leckébe lett beküldve, de én szeretnék erről beszélni, és mivel a szorgalmi leckékhez ritkán szólok hozzá, így nagyon határozottan tettem bele az épített környezet leckébe, mert azt gondolom, hogy az épített környezet ettől lesz egyéni, hogy az ember valamilyen belső helyzetet a saját nézőpontján átszűrve próbál ábrázolni. Az, hogy ez a galamb ezen a tetőablakon be akar nézni, ez egy nagyon jó kis szubjektív dolog, miközben a körfolyosós háznak az egész atmoszférája meg tud jelenni a képen. Olyan, mintha egy diavetítőn nézném. Nagyon érdekes ez a hátsó rész, tényleg olyan, mint egy vetített kép, miközben tudom, hogy nem. És akkor itt eszembe jut Parti Nagy Lajos: Hősöm tere, és máris megy a sztori, úgyhogy én nagyon örülök ennek a képnek, mert néha ennyi is elég, hogy valami képpé szerveződjön. És azt mondom Istvánnak, hogy ennél bátrabban tessék a világban mozogni! (hegyi)
értékelés:
Ej de belehúztál Zsolt az elemzésekbe... :) Köszönöm az elemzést. Azért nem küldtem épített környezetbe... persze nem is lényeges miért :) értem amit írsz, és egyetérteni is tudok vele :))
Hát mi van itt? Mostanában csak jó képek jönnek? Talán kicsit sok a keret, szerintem simán bele lehetne nagyítani, de kiváló, remek hangulata lett.
Igyekszem majd tartani ezt a távot elemzésben. :)