István, kár hogy letedd. :)

Szóval. Akkor a vakura, menjünk bele. Villanófény. Mi a lényege. Az, hogy hirtelen ad nagy fényerőt. Koncentráltan. Történetileg ez úgy volt, hogy érzéketlen nyersanyagok voltak, így kellett is ez a mennyiségű fény. Ezek különálló eszközök voltak. Aztán bekerültek a fotómasinákba is. Az valós előnye, hogy sok fényt ad. Így lehet mondjuk 100-as ISO értéknél is jócskán blendézni. De. Nem mindegy a méret. A kis kézi vakuk hátránya, hogy szinte pontszerű fényt adnak, a teljesítményük se túl acélos. Ezért vagy nem adnak elég fényt, ha távol viszed, hogy ne legyen brutálisan pontszerű a hatás, avagy ha indirekt vakuzol, vagy közel hozva a forráshoz közeli részek kiéghetnek, a többi árnyékban marad, az árnyéka durva, ezen felül a modellnek se kellemes.

Ami ezeket ki tudja küszöbölni, az az, ha indirekt történik a világítás, azaz vagy egy szoftboxba, vagy ernyőre villantunk, így az szórja a fényt, nagyobb területen kevésbé durva kontraszttal. Igen ám, de ehhez már teljesítmény is kell, és ez nincs meg a kézi kis vakuknál. Azok a vakuk, amik ezt tudják, nem a 30-50 ezer forintos kategória.

Mindehhez képest egy szoftboxos lámpa vagy egy ernyős lámpa, olcsóbb, kínai megfejtéssel tizenezres kategória. És folyamatos a fény, ezáltal tervezhetőbb, nem kell nagy trükközés, sem sok próba vagy gyakorlat, látom, ez lesz, köszi, szuper. Nem olyan bonyolult ez, és ezért írtam, hogy drága az, ami jó is. Ez van. Na most ha te azt mondod, nem drága, akkor vagy van valami általam nem ismert forrás, ahol beszerezhetőek a komolyabb teljesítményű eszközök is, vagy nem ugyanazt a filmet nézzük.

Itt egy képsor, amit te a fények tervezésére lőttél. Értem. De te meg értsd meg azt, hogy mivel nem egy szalmabáb van rajta, hanem ember, így én elsőre azt fogom nézni, mi van vele, mit mutat, aztán azt, hogy a kompozíció mit ad ehhez, majd azt, hogy a tárgyakkal mi van, és ha ezek kábé megvannak, akkor fogok tudni foglalkozni azzal, hogy mindezt segíti-e vagy sem az adott fény, hogy vannak-e zavaró árnyékok, a forma jó-e, térbeli vagy sem. Én elfogadom, hogy neked nem ez a véleményed, de ettől még az emberi érzékelés általában a nagy felől megy a kicsi felé, és nem fordítva. A rangsort nem Zsolt találta ki Mészi bosszantására. Ez van. Ez a képnyelv olvasási iránya. Nyilván, ha nagyon el van baszva a fény, akkor előállhat olyan helyzet, hogy hiába jó a gesztus, mert semmi se látszik belőle, de itt nem erről van szó.

Ha egy képen a gesztus értelmezhető, akkor lehet elkezdeni a részleteket is felfejteni. Ha nem az, akkor ott meg fog akadni a néző. Nem érti. És nem tudja dekódolni. Jön az üzenet, de nem ér célba. Vagy célba ér, de fals választ ad. Ez István azon kevés dolgok egyike, ami mondhatni törvényszerűség. Erről próbáltam neked beszélni a kör egyenesekkel körberajzolásánál. Az ember olyan állat, hogy ha lát egy másik embert, először és leginkább azzal fog foglalkozni, mit akar az a másik ember. Barát vagy ellenség. Támad vagy véd. Szeret vagy gyűlöl. Ez ösztön, ez az alap. Nem felülírható. EZÉRT mondtam, hogy ha megfeszülünk, akkor is ez fog az előtérbe tolakodni. Nem tudok mást mondani.

"nem a rózsa lelkére lennék kíváncsi," írod. Baszodalássan de hát az ördögbe is, van neki, tőled kurvára függetlenül is, és ha ezt nem ismered fel, az akkor is van, a néződ felismerheti, és fals negatív választ ad, ha mindez nem működik. Igen, válasz a kérdésedre: azzal a fénnyel, amivel dolgoztál ott, nem lehet rózsát bevilágítani ebben a környezetben, amit adtál. Ennyi. Ha a kérdés ez, akkor a válasz megvan. De ez nem független a kurva rózsa lelkétől, érted?

Az Építészpincére. Igen, jó lett volna, ha van egy csoportkép. Mellesleg csodálom, hogy a sok fotósnak ez magától miért nem természetes., lustaságból, vagy önzésből, hogy az élmény csak az övé maradjon, vagy mi a fene, nem tudom, nekem ezzel is kell matekolnom, törpölnöm, mert ezek szerint ezt is be kell venni a tanítókönyvbe. Jó, vicces helyzet volt, a csapat - nem kevéssé az én csitításomra - megvárta, mire összerakod a nem tudom mit. Én érted haragszom barátom, nem ellened - nem véletlenül írtam a zenés hasonlatodra, hogy semmi akadálya, hogy tanulj művészettörténetet, kompozíciót, akár a gesztusok okán pszichológiát, szóval a fotózás "szellemi" alapjait. Te most a fényeket akarod tanulni. Elfogadom. De kurva nehéz segíteni, ha közben ellenedre kell dolgozni, mert nem tudom abba a konok fejedbe betenni, hogy a sorrend nem ez. Fene se tudja, miért lett ez a drive neked, és miért nehezítetted meg magadnak mindezt azzal, hogy mielőtt a stabil fényekkel való munkát magadévá teszed, vakut kezdj el használni, nem tudom, hol lehet olyan tanács, hogy ez így jó sorrend. Ettől még ha ez a péterkéd, legyen, de fogadd el, hogy én nem egy tükör vagyok, vagy a tihanyi visszhang, ami arra felel, amit te magad mondasz, én mindahhoz amit keresel, azt tudom adni, amit én magam képes vagyok, és az én képességeim meghaladja az, ha vakfoltra kell tennem azt, ha ember van a képen, hogy ne a gesztus legyen, ami becsípődik. Bocsánat, ennyit tudok.

A felvetésedre a válasz, hogy Veled beszélgetek-e, én is idéznélek:

ráadásul az vakuban sem az a kategória, amit könnyedén megvesz az ember a sarki teszkóban, egy vaku nem is elég, szóval nem az a szint, amivel mi melózunk, ami alkalmas már portréra is.
Erre írom, hogy szerintem ez nincs így, mert amit írsz, azt sugallja, hogy csak drága eszközzel lehet ezt megoldani. Pedig nem. Csak körbe kell nézni, és meg kell tanulni az eszközt. De ez egy mellékszál, hagyjuk el, hülyeség volt ráakadnom.

Viszont nem értem, hogy miért akarod rám húzni folyamatosan, hogy ne érteném, vagy ne így vélekednék magam is, hogy fontos, hogy meg kell lennie előbb a fejben a dolognak. Írod korábban:

Szóval te ha jól értem, akkor úgy közelítesz, hogy a technikát akarod megoldani, és ha az megvan, esetleg a gesztust, a formát.

Nem, nem érted jól, mert kihagysz egy hely és időhatározót. De közben ezzel vitázol folyamatosan. Sokszor beszélgettünk, tudod innen is, hogy nem így gondolom. Viszont most itt ennél a képsornál és az utam jelen állapotában van valami fontos, és amit beidéztél abba is beleírtam ezt a kontextust: Vannak viszont ezen a szinten fontosabb részletek. Ebben kéretik értelmezni mindent!

Most nem színészi gesztuselemzésre, és nem a rózsa lelkére lennék kíváncsi, nem azt akarom kidolgozni, nem az a kapás a fejemben, az mindezen messze túl van, de most érdekelnek ahhoz a bevilágítások, derítések, fényelések. Csinálni is, és az elemzésekben is. Te tartalmi kidolgozást vársz itt folytatásként, hogy nagyobb átéléssel, hihetőbben játsszam el az akármit ott a képen, amit akarok vele mondani. De én nem pózolni akarok nem a rácsos fotók a céljaim, nem a pózolásért csinálom ezeket most, hanem szeretném megtanulni kezelni a fényt, mert van a fejemben egy másik "dallam", ami miatt csinálom ezt is, meg a másikat is meg a sokadikat is, de ahhoz a másikhoz kell a fény minél átfogóbb ismerete. És kellene a segítség, kellene valaki hozzáértő szeme. De oké, nem akarod, nem erőltetem tovább, bocsánat!

Az Építészpince meg... ezt így felemlegetni nem fair, mert kedves és poénos volt szerintem a helyzet, annyira mindenki benne volt a pillanatban... és ráadásul ha jól emlékszem, Te szerettél volna csoportfotót, hiába mondtam, össze sincs állítva a felszerelésem... na mindegy. Befejeztem, tényleg. Leragasztom az agyam, a szemem, mindent. Nem akarlak bosszantani sem Téged, sem magam, sem a többieket untatni.

Elnézést mindenkitől!

Még egy gondolat a zenei hasonlatodra válaszul. Igazad van, és senki nem akadályoz meg abban, hogy kompozíciót, művészettörténetet tanulj, mely szabadon hozzáférhető könyvtárnyi irodalmával akár az interneten át is. Eszközöd is van, az, hogy eszköz szinten tudd használni, kizárólag azon múlik, mennyit gyakorolsz. Mi fagytunk oda az Építészpince kövezetéhez, szóval a gyakorlat elsajátításában én nem akadályozlak, csak annyit állítottam, hogy előbb van meg a dallam, még akkor is, ha tudod az öszhangzattant, vagy akkor is, ha punk zenész vagy.

Néha olyan, mintha nem is nekem válaszolnál István, ez most elég töményen olyanra sikerült, olvass újra kérlek. Hol írtam arról, ,hogy csak a drága eszköz jó eszköz?

a tartalmat egy helyszíni adottság és egy gyenge színészi teljesítmény hordozza, aminek fejlesztésére nem igazán akarok időt fecsérelni. Vannak viszont ezen a szinten fontosabb részletek. Derítések, fény elhelyezések, bevilágítások, satöbbi, amit jó lenne megbeszélni.

erre írtam, hogy fordítva van, a témánál nem lehet a technika fontosabb. te eg írtad, nem érdekel a témakidolgozás. Jó.

Ami Gabri felvetését illeti, nem gondolom, hogy itt lenne az ideje, főleg nem úgy, ahogy azt ott beszéltük, de ezt itt nem akarom megvitatni, csak röviden jelzem, mert többedszer írod, hogy ne legyen téma: nem szeretnék ilyes bemutatkozást most. Ha lesz, azt majd kitalálom, hogy lehet jó, és azt majd megvitatjuk.

Szerintem nem lehet úgy nekiállni zenét szerezni, hogy megvan, én egy szimfóniát akarok eljátszani, mert már meg is van a témája, bár még az összhangzattannal nem vagyok tisztában, szolfézsre nem járok, hangszeren nem játszok, de majd kigyakorolgatom mindezt zongorázás közben, mert van egy öreg cuccom, és elég ha leülök és addig püfölöm, amíg meg nem szólal úgy ahogy a fejemben azt elképzeltem. Pontosabban lehetni lehet ezt az utat követni, de korlátolt nagyon, és elképzelhetetlen a siker egy rakás egyéb technikai összetevő figyelmen kívül hagyásával, már onnan kezdve, hogy el van hangolva a zongora, és még csak azt sem ismerem fel...

Máskülönben úgy lehet érteni többedjére a hozzászólásod, hogy azt feltételezed, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mit csinálok, és miért, nem volt meg a fejemben mit akarok. Ez nincs így, pontosan tudtam előre, mit akarok, és mi várható, azt hiszem inkább Te nem akarod ezt elfogadni. Nem kattintgattam találomra valahol, hanem végiggondoltam, kitaláltam, és megcsináltam, itt is, a rózsáknál is, azért, mert részleteket próbálok megoldani, rájönni hogyan működik, miért úgy, és mikor tudom azt használni. Ha úgy tetszik, ismerkedem a hangjegyekkel, az akkordokkal, a billentyűvel, próbálok egy sort végigjátszani hiba nélkül, stb... Felesleges arról vitázni, hogy de a tartalom hol marad!? Te magad is sokszor kijelented, hogy a Tér NEM AZ ELŐADÁS. Elfogadtam, szerintem sem! ((((Apropó, azért egy kis lehetőség lenne előadásra, amit Gabriék felkínáltak pl... ))))

És még annyit, hogy tévedsz szerintem abban is, hogy csak drága eszköz lehet jó eszköz. Javaslom. ne ülj fel olyan marketing bullshiteknek, amelyek ezt akarják elhitetni. De meg az olcsóság / drágaság is egy nagyon relatív fogalom...

Na, abbahagytam.

A technika ilyen tudatos alkalmazása mellett már az sem játszik a kezedre, hogy összejöjjön egy talált kép, egy véletlenül jól sikerült kompozíció, ha mielőtt nekiállnál, már eleve nem létezik az a képzeletedben, a fejedben az, amit majd a kijelzőn látni szeretnél végtermékként. Magyarán a drive-ot mindig a képzelet adja, az a látens kép, ami jóval exponálás előtt megvan már, és minden ennek megszületését kell szolgálja. Utólag a technikába nem lehet a tartalmat belegyömöszölni. Máshogy mondva, azért van viszketegség, hogy a képet kitegyem a fejemből, hogy legyen hely másik képnek.

István, azért jó, hogy ezt leírod, hogy beszélünk róla, mert így közelebb kerülünk ahhoz, ami a kommunikációs és értelmezési különbségünk és talán abban megértése után a megoldásához is.

A fotográfia becsapós, mert technikai sportnak hisszük, de nem az. Itt vérzik el a sok kollódiumos játékos, hogy azt hiszi, az már kép, ha öreg, foltos és roncsolt, pedig az csak technika, ráadásul nem előny, hanem hátrány, nem véletlenül léptünk túl ezen a formán.

Szóval te ha jól értem, akkor úgy közelítesz, hogy a technikát akarod megoldani, és ha az megvan, esetleg a gesztust, a formát. Én elfogadom, hogy te így csinálod, de kérlek te fogadd el, hogy fordítva ülsz a pacin ezzel, nehezítve a dolgod, mind a kreálásban, mind mások képeinek értelmezésében. A dolog ugyanis úgy van, hogy minden esetben a tartalom határozza meg a technikát, az adja meg, hogy mikor, mennyit, hogyan világítunk, hogyan exponálunk, mivel. Gomb és kabát esete. Nyilván, megfordítható a dolog, fizikailag van rá lehetőség, hogy a technikával gyöszöljünk és majd csak lesz valahogy, de az a baj - na ezt hogy mondjam el... - hogy olyan ez, mintha úgy akarnál kört rajzolni, hogy csak egyenes vonalzód van. Ha sok egyenest rajzolsz, az majdnem kör lesz, valóban, de sok egyenes kell. Mondhatod, hogy a tartalom megrajzolásához is sok kép kell, ez igaz, de csak a kezdetekben, mert - és épp erre szolgál az önportré - ahogy gyűlik a tapasztalat, hogy fejben mi van és az megjelenik-e a képen, úgy ha ez egyszer megvan, onnantól mindig meglesz, és ha ez megvan, akkor az már anélkül húzza magával a technikát is, hogy egy centit is melózott volna ezzel az ember külön. ha meg fordítva csinálod és a technika felől közelítesz, be fogod vinni az erdőbe magad, mert például most benne vagy a vakuzásos fényelésben, láttam a vakud, gondolom hasonlóképp működik ez otthon is, csak az a baj, hogy a vaku - most elnagyolva mondom, direkt sarkítva - nem alkalmas portrézásra. Mondom, esetek lehetnek, amikor de, de ez elhanyagolható, ráadásul az vakuban sem az a kategória, amit könnyedén megvesz az ember a sarki teszkóban, egy vaku nem is elég, szóval nem az a szint, amivel mi melózunk, ami alkalmas már portréra is. Magyarán, ha a gombhoz szabod a kabátot, az idő végtelenségéig rajzolhatod az egyeneseket, de nem lesz kör belőle. Nem tudom, mennyire vagyok érthető.

Azzal kezdtem, hogy a fotográfia csak elvileg technikai sport. Azzal zárom, hogy az valós igény, hogy az ember a rendelkezésére álló technikát készségszinten használja, de még ezt is megelőzi az, hogy tudja, mit akar fotózni. Ott a példa a rózsákra. Alapvetően maga a száraz rózsa olyan forma, ami nem szereti a fullba tolt fényt, mert épp az veszik ezáltal el, ami az egyénisége, a kis ráncai, minden le lesz öntve generálszósszal, az eredmény meg szinte HDR-s lesz, ami maga a borzalom, én betiltanám. :)

Szóval az egész dumám nem arról szól, hogy ne próbálkozz, sőt. Csak azt akartam vele megvilágítani, hogy amikor azt mondom, hogy a technikai bindzsivel nem tudok mit kezdeni, az azt jelenti, hogy egészen addig, amíg a közlés nincs kitalálva, amíg nincs jel, addig én automata üzemmódra kapcsolva csak annyit tudok mondani, hogy nincs kép, nincs kép, nincs kép, mire megy ki a fuvar, mire megy ki a fuvar, mire megy ki a fuvar. Ha fordítva van, és megvan, mi a cél, mi a közlés, mi a jel, akkor már tudok mit kezdeni azzal, hogy oké, de akkor kell deríteni még, akkor kell ezt vagy azt módosítani, egész egyszerűen azért, mert akkor már van egy kontextus, egy keretrendszer, amihez képest van mit módosítani. Egyébként, ha nincs a képnek üzenete, akkor a technika önmagában nem csinál képet belőle.

Hogyne tudnál segíteni, és segítesz is folyamatosan, ezeknél a vakusoknál is. Olyankor, amikor észreveszed, és szóba hozod, hogy itt meg ott mi a helyzet, mi sok, mi kevés, stb... és ezek a következő fotózásnál mindig hatnak, mindig eszembe jutnak. Ha defektessé válik a sztori, azt észrevételezed a fotón, akkor legközelebb hasonló esetben a viszonylatokra emlékszem, és tudom igazítani.

Értem, hogy Te tartalmakban gondolkozol, és ez rendben is van, egy kiváló tartalomépítő mester mellett dolgoztál évtizedekig. De például itt a tartalmat egy helyszíni adottság és egy gyenge színészi teljesítmény hordozza, aminek fejlesztésére nem igazán akarok időt fecsérelni. Vannak viszont ezen a szinten fontosabb részletek. Derítések, fény elhelyezések, bevilágítások, satöbbi, amit jó lenne megbeszélni. A sorozatot igazából ez indokolja. Ha megnézed, mindig arrébb tettem, mindig módosítottam valamit. Az összes fejtartás és póz is ezt szolgálja. Ha valami nem jó annak technikai megvalósítását, módosítás részét én megoldom, annyira megy már, millió anyag van hozzá. De 1-1 konkrét képnél te jól láthatod a képalkotókat, és azok hibáit, és ha ezek szóba kerülnek, azok mindig segítenek. Ez lenne a lényeg.

Annak külön örülök, hogy van köztük egy olyan, ami tartalmilag is működik!

Csináld. Nem sokat fogok tudni segíteni, nekem a technika önmagában nem jelent semmit, ha nincs tartalomhoz társítva.

Igen, értem, persze. Nekem most ez a vakuzás jelenti a projektet. Tudom, hogy nem szereted, de én szeretném kiismerni.

Egyelőre én egy-egy képi ötletet tekintek annak, amíg az nincs meg, azt nem kéne elengedni. Legyen szó a lépcsőházról vagy másról, ha kapás van, csinálni kéne. Mert ha elengeded vagy váltasz, neked is, nekem is nehéz újraépíteni a dolgot fejben.

De segíts, tisztázni kellene azt is, hogy mit tekintesz Te ebben projektnek, és hogy mit tekintek én annak... :) Neked az önportré, a lépcsőházi mese, vagy a vakus megvilágítási kísérletek jelentik itt a projektet?

ha nincs, az jó. akkor várom.

Zsolt, miből gondolod, hogy el van engedve?

Aha. Azért István az nem lenne ám rossz, és szerintem a játékod se venné el, ha egy-egy projektet addig nem engednél el, amíg nincs megoldva, a szimultán futtatás nem mindig jó.

Az utolsó valahogy középtájéki. Tehát belebotlottam az igazságba, de aztán felugrottam... Köszi itt is.

Az utolsón felül nekem sz első is tetszik. Erős ez a rács. Jól érzed ezeket a helyzeteket. Azt is mondhatnám szimpadias vagy, minden negatív felhangtól mentesen.

Igen, azt hiszem értem miért az utolsó, és szerintem is talán az ebben a csomagban. Kb 3 tucat készült, de nagyon hasonlóak, mivel leginkább a fénnyel babráltam közben - a föl le mászkáló szomszédok gyanús méregetése közben... :) És kicsi helyen, kénytelen voltam kicsit nagyobb látószöggel dolgozni, mint szerettem volna, a fény is hol túl erős volt, máskor túl kevés... Nincs még beeső fény mérőm, azt hiszem az lesz a következő... És igen, még kutyus nélkül is nehéz önmagunkra úgy figyelni, hogy közben a technikára is, és a beállításra, stb, mert nincs real-time kontroll... Ezért is hiszem azt,hogy ennek az egésznek nem csak az önismerkedés, meg a technikai ismerkedés a lényege, hanem hogy fejben dolgozzon az ember minél többször... Gondolom én. :) Köszi a figyelmed!

Nekem az utolsó kép tetszik, a többi nem működik nekem, viszont az utolsó erős lett. Talán egy fokkal lehetne karcosabb, de jó a ritmus, szép a fény, és működik a testtartás és az arc is. Tudom, nehéz saját magunk modelljének lenni, de érdemes ezzel foglalkozni szerintem, és nálad is azt látom, hogy fejlődsz a témában, szóval hajrá.