Hát ez vagyok én.
Az utóbbi idők egyik legerősebb portréja. A tónusok, a formák, az egész olyan számomra, hogy ez nagyon emberi, és nagyon személyes. Bajban vagyok, Kriszta, mert nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. A kéztartás, és az arra feleselő vállpánt, a haj formája, ahogy ez az egész létrejön nagyon személyes, és minél tovább nézem, annál inkább arra jövök rá, hogy nagyon drámai. Lehet kérni, hogy ebbe az irányba egy kicsit még mozogjunk, hogy még menjünk ebbe az irányba? Nehéz játszma, én tudom, hogy az ember megtalálja azokat a helyzeteket, amikor sallangmentesen fogalmaz, de hát ez neked nagyon megy. Köszönöm, három csillag, megvan a lecke is, de ne fejezzük be ezt a leckefolyamatot, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:
A köszöntést is köszönöm! :) Helló mindenkinek így utólag is. Az éjszakát korábban nem tartottam jó terepnek a fotózáshoz, az este-éjszaka inkább az utómunka ideje volt, de ezt már másképp gondolom. Elvégre estiskolába is többnyire este jár az ember. :) (Folytatom is a munkát, mielőtt lebukok.)