Nagyon jó a gesztus, nagyon jó az arcjáték, a mimika, nagyon jó, hogy ilyen közel, ehhez a tükröződő felülethez, vádlón szembenézek saját magammal, a bezártságommal, a kiútkeresésemmel és a kudarcaimmal. Minden rajta van a képen. Egyetlen egy probléma van: a kéz. Miközben az arc, a tekintet, minden nagyon a helyén van, és minden nagyon jól üzen, látszik, hogy itt nem színészkedésről van szó, hanem valami valós, megélt érzésről és élményről, ez a kéz pedig ott van, nem elégé tónusban, tulajdonképpen ellentmond ennek az egésznek. Az arcban és a gesztusban van feszültség, és várom, hogy mindjárt kifordul a tükörből, és kiabál egyet, vagy elfut, vagy szétveri a türköt, de ennek a gesztusnak ez a kéztartás ellentmond, ott bukik le nekem ez az egész. Nem tudom, hogy így érthető-e Alexandrának, hogy jól mondom-e, hogy mennyire világos. A kéz lírai, de az üzenet nem az. Kettő csillagot adok, és ha lehet kérni, akkor ezt úgy adom, hogy kérek még egy ismétlést. Komolyan kérlek, hogy ezt ismétled meg, fontos lenne ezt a képet megcsinálni úgy, hogy minden gesztusa abba a feszültségbe, abba a robbanás előtt állapotba vigyen, ami a cím is, hogy „El innen”. (hegyi)
értékelés: