Tényleg jó, ha a leckék szerint halad az ember. Mert akkor lehet készülni rá. Lehet rajta gondolkodni. Ezen a leckén is sokat gondolkodtam, és ekkor eszembejutott a gyerekkori kacatosdobozom. Egyesével szedegettem ki a tárgyakat - mindről eszembe jutott valami régi emlék -, majd próbáltam elrendezni őket. Vacilláltam rajta, hogy a régi cipősdobozban fotózzam-e le őket, vagy így kiszedegetve... azt hiszem, lesz még egy-két variáció.

Mondom, hogy mi a gondom: most akkor kockázunk, malmozunk, dámázunk, macizunk, vagy pörgetjük a pörgettyűt, ezt el kellene dönteni. Most ebben a beállításban nekem így kaotikus. Azt is lehet, hogy azt mondjuk, hogy tárgyias a helyzet, itt a leiratban olvasom, hogy a régi cipődoboz is fölmerült, lehet, hogy ez előnyösebb lenne, ha minden tárgyat meg akarok mutatni. Ugyanis akkor létrejön a távolságtartó megközelítés. A másik az, hogy itt már nem működik a szépia. Az előző, kültéri fotónál azt mondtam, hogy igen, filmes helyzet, belefér, de egyébként tessék ezt elfelejteni, használhatatlan. Szépelgés, a neve is ezt sugallja: szépia, szépelgéssel nem színezünk. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)