Elhull a virág, eliramlik az élet...

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Figyelemre méltó az a kompozíciós játék, amit itt Tamás létrehoz, és ez nem csak a két tömeggel, tehát a háttérben lévő viráglevelekkel, és az előtérben lévő főszereplővel kapcsolatos, hanem színben is érdekes. Ennek a zöldes színnek ez a püspöklila, ha nem is komplementere, de mindenképpen erős ellenpontja tud lenni, és a kettő között helyezkedik el a fej, az arc, tehát ettől egy nagyon izgalmas átlós, dinamikai ritmus jön létre. Az egy érdekes kérdés, hogy mennyiben érvényes az, vagy kiben milyen élményt hoz vissza, hogy ennyire felülről van ez az egész fotózva. Ami érvényessé teszi azt, hogy tekintetet nem látunk, az pontosan ez az átlós kompozíció, és az, hogy erősen dekomponálva, az úgymond konzervatív komponálási szabályt felrúgva, a kép jobb alsó sarkába kerül a főszereplő. Ő kifelé törekszik ebből a rendből, tehát ez mindenképpen egy feszültséget, egy olyan érzelmi irányt hordoz, ami azzal indítja el a mesét, hogy keressük az okot, hogy vajon ő miért ebben a pózban van, miért ezt az arckifejezést használja, miért tekint ő kifelé a képből, hova figyel, mi történhet ott. Ez egy nagyon jó helyzet. Utána plusz rétegként rákerül ez a játékosság, hogy a kislány hajába van szórva virágszirom, de megint kérdés, hogy ő szórta saját magának a hajába, vagy valaki ezt helyette vagy vele elkövette. Azért merülhet föl ez a kérdés, mert ha elindulunk ezen a dekomponált mesén, akkor az ember azt gondolja, hogy itt valami olyan helyzet történt, ami ezt a kislányt meglepte, vagy esetleg felzaklatta, és ezért került ez így a képre. Izgalmas utakat nyitott Tamás. Egyetlen egy dologgal nem értek egyet: itt, most, ennél a képnél nem tartom indokoltnak azt, hogy nincsen élesség. Nincs élesség azért, mert a mélységélességgel is játszott az alkotó, másrészt bemozdult a kamera, harmadrészt, bemozdult maga a szereplő is. Több féle mozgás, idősík van jelen, de ahhoz, hogy valamihez kötni tudjuk, nem árt, ha valami éles. Ez persze felrúgható szabály, de akkor, amikor egy szabályt fölrúgtunk azzal, hogy ezt az átlós kompozíciót hoztuk létre, és a szereplő kifelé tekint ebből az egészből, akkor még egy szabályt felrúgni már kérdéses, hogy mennyire indokolt. Én nem látom azt, hogy most mi az, ami indokolná ezen a képen azt, hogy ez ilyen bemozdult megfejtés legyen. Ez egy kettő csillagos megoldás azért, mert minden ereje mellett ez a bemozdulás gyengíti ezt az üzenetet. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

16
Értékelem!

Értem, nekem ha minden mozog, akkor bizonytalanná tesz az egész. De a pillanat jól megvan.

15
Értékelem!

Akkor ideje, hogy megköszönjem az elemzéseket.
Ez a helyzet, úgy jött létre, hogy egy kis szélroham megrázott egy fát és arról hullott a virágeső a kislányra, aki ezen kissé meglepődött. Én pedig, nem őt fényképeztem éppen, de erre a látványra odakaptam a kamerát, ezért ilyen bemozdult. Amúgy persze, nekem tetszik ez az életlenség. A virágesőben álló gyermek, sok film szívet gyönyörködtető jelenete. Gondoltam, nézzük ezt, az én szememmel.

Új hozzászólás