Ez nagyon klafa (bár azzal, amit mondasz egyáltalán nem értek egyet) de mindenképp hiteles.
Viszont hova lett a harmadik csontod?
A kisfilm nagyon jól választott ötletként a vágy kategóriájára érkezett, ha csak a dohányzást vesszük, mint tulajdonképpen valamilyen vágykeltő eszközt, vagy valamilyen pótlást, vagy egy függőségi viszonyt. Nagyon érdekes a film árnyjáték rendszere, amely egy ilyen kis sziluettes vetített kép és tulajdonképpen az egész eseményben semmi más nem látszik, mint hogy egy személy profilban megpróbál egy teljes cigarettát elszívni úgy, hogy igazából nem hamuz le egyetlenegyszer sem. Az egész film hossza erre az egyre növekvő hamuformára van rászerkesztve. A film vége felé tulajdonképpen már azt nézzük, hogy ez a növekvő és egyre jobban lekanyarodó hamuforma mikor fog lezuhanni és mi fog történni. Ez a fegyverdörrenés tulajdonképpen ebben a történetrendszerben, ugyanakkor valójában egyetlenegy szereplő egyetlenegy cigarettát, tehát egy magányos jelenetet látunk, ahol a narrátor hangja is kinyilatkoztat, de egyedüliként halljuk az ő hangját. Nagyon sok mindenről és megint csak érdekesen és újra azt mondom, hogy kritikusan és ironikusan a közösségről szólva, a dohányzás közösségteremtő erejéről, miközben egyértelműen a kép látványa és a hozzákapcsolódó szöveg is tulajdonképpen azt a fajta magányt erősíti, azt a fajta magányt hangsúlyozza, amiben a dohányzás nagyon sokszor segít. Védekezést, hogyha baj van dohányozhatunk, hogyha várakozni kell dohányozhatunk, ha valamikor nincs mondandónk, de zavarban vagyunk és valamit szeretnénk mégis, hogy történjen, akkor rágyújtunk. Tényleg egyfajta társ, vagy örömszerzési eljárásként lehet erre az egészre tekintenünk. És ez a deklaráció egészen az utolsó pillanatig nagyon szépen, párhuzamosan halad, ahol aztán természetesen a narrátori szöveg ellentétbe fordul és valójában, mégis csak ennek az egésznek a veszélyét erősíti fel. De ez nem egy dohányzást reklámozó, vagy egy dohányzással kapcsolatos filozófiai történet, amit itt látunk, hanem a dohányzás misztériuma, a dohányzás formavilága és a hozzákapcsolódó rituálékon keresztül a magányról szóló történet, amely szerintem, mint etűd 2 perc 55 másodpercben nagyon szépen van megoldva, kellő hosszúságban. Ezt a filmet is én öt disznóra értékelem és nagyon köszönöm. (szőke) értékelés:
Köszönöm az elemzéseket. Elolvasgatom még egy párszor, és azt hiszem sokmindent tudok majd használni belőle a továbbiakban. És már meg voltam ijedve, hogy nem lehet érteni miről szól, de most egy kicsit megnyugodtam.