akartam méltó szavakat szülni Neked,
valami otromba puha jászol helyen,
dőltkerítés beomlott udvarán,
de csak bohóc könnyek siettek arcomba.
Jó a vers, az illusztráció is tulajdonképpen értelmezhető, az hogy miért ennyire szűk a képkivágás, és hogy ha már van hajból, köpenyből két irányt mutató függőlegesünk, miért nem ahhoz passzol a képhatár, nem teljesen értem, én hagytam volna teret a test körül, ha a környezet hagyta volna. Itt is elmondom, amit korábban írtam egy versidézetes illusztráció leckemegoldáshoz, hogy a saját versek enjogon megállnak a lábukon, az illusztrációt, mint leckét célszerű lenne kiterjeszteni más szövegekre is. (hegyi)
értékelés:
Kedves László, engem megtalál az írott és a fotózott gondolatod is! Üdv. István