Megint utalnék a rádióműsorra, amit kaptunk Vikitől. Ez egy beszélgetős műsor volt, és ahogy látom, itt épp ez a pillanat lehet, amit ott rögzítettek is, kis laptoppal. Itt nem csak arról van szó, hogy Viki megmutatja a hüvelyujját, ami a műsor elmondása szerint is neki azért fontos, mert a saját identitásában, és ennek megtalálásában egy fontos mérföldkő volt az, hogy elfogadja saját magát, elfogadja azt, hogy neki ilyen a hüvelykujja, hanem itt jól látszik az is, amiről beszélt a műsorban, hogy ez a köröm bizony rágva volt, aztán utána lett igazítva. Ez mind rajta van ezen a képen, rajta van még nagyon sok minden más is. Itt most nem csak arról akarok beszélni, hogy ott van egy Malboro meg Pall Mall, meg a csikkek a hamutartóban, meg a bögrék, gyertya, meg a sok minden más is, hanem az, hogy ebben az élethelyzetben, mint egy dokumentum, benne van az a világlátás is, ami Vikire jellemző. A kicsit szétszórtsága, a mániái, az, ahogy a maga életterébe becsempészi az érzelmileg neki fontos tárgyakat, a kis gyertyát, a kis bonsai fát. Benne van az is, hogy az elvárásoknak meg kell felelni, mert ott kell lennie az asztalon egy terítőnek is, bár leginkább csak zavar, mert majd lekávézom, és mosni kell - teljesen fölösleges, mert úgyse látszik, mert annyi tárgy van rajta, de azért ott kell lennie, mert ezt várják tőlem. Szóval nagyon sok mindenről mesél ez a kép, én várom a folytatást, Viki, megvan az első lecke, megvan minden, nyertél. (hegyi)
értékelés: