A virág, amit a hét elején kapott, még szép. Ami akkor már virág volt, már elhervadt. Ami akkor még bimbó volt, már kinyílt.

Én itt igazából mindent aláírnék, és nagyon szeretem ezeket a vöröseket, szeretem azt a terítőt, amin lévő motívumrendszereket a hálószobában vagy szobában is láttunk, és azt is mondom, hogy nagyon jó a ritmizálás, tehát hogy a középtérben a csokor virág balra van helyezve, jobbra pedig ez a ragyogó fénycsík. Egy kérdésem van, hogy nem érzem azt, hogy valamilyen szatirikus hangvétel lenne a szándék, hanem ez egy klasszikus beállítás. Ugyanakkor határmezsgyén mozog az számomra, hogy a kerámia tartó, maguk a növény díszítések és a rózsák valós növények avagy valamilyen szárított vagy műanyag szerkezetek. Abban az értelemben, hogy ez valós növényzet-e avagy sem, jelen pillanatban a kép szempontjából lényegtelen beszélnünk, azért mert most az érzet jelenti azt, hogy nem kap elég hangsúlyt a virágváza és a virágok. Tudom én, ott van, de most valahogy olyan az egész, mint keresztanyáméknál, Búzás Lajosnénál Marikánál meg keresztapámnál Búzás Lajosnál a Dr. Lakos Imre utca 19. számú házban a nagyszobában szoktak lenni ilyen kerámia szerkezetek, csak azért merek ehhez két mondatot hozzáfűzni, de ott hat éve vagy hét éve ugyanott állnak ezek a virágvázák. Ez nem azt jelenti, hogy a képpel valamilyen baj van, hanem miközben van egy irdatlanul erős, érzéki (hiszen a vöröseket használjuk, és a vörösön keresztül előretörő fénycsíkot) hangvétele a vöröseknek, ez nincs eléggé párhuzamban véleményem szerint magával a virágmotívummal. Határmezsgyén mozog. Vagy sokkal több virágnak kéne lenni, egy bődületes nagy csokornak, vagy valamilyen egészen furcsa helyzetnek, most pedig egy picit, miközben a háttér éppen azt mutatja, hogy lázadó képet készítek, az egészében pedig konszolidálódni látszik a belső történet. Nem dolgom azt mondani, hogy valamilyen más tárgyat kellene ide az asztalra elhelyezni, ha ez a fajta színdramaturgiából adódó lázadás érzékelhető itt, vagy pedig afelé kéne elmozdítani, hogy ennek legyen egyfajta szocio hangulatra. Ez a kép azért nem szocio, mert a vörösektől kap egy egészen fura szürreális hatást, de túl távolságtartó a kerámiatárgy és a virágok kapcsolata a fotóssal. Nem véletlenül nem azt mondtam, hogy előtér, hanem azt, hogy középtér. Messze van, diszkrét a virágábrázolás. Egy disznó. (szőke)
értékelés: