Tavasz voltál nékem, és Ősszé változtál,
röpke időnkből száműzve a nyarat.
Néhány pillanatfoszlány még itt ragadt,
abból fújom buborékjaim
ezer világot álmodva (teremtve) magunknak.
Mindegyikben más arcot rád látva
dolgozik bennem a kényszer,
hogy másnak lássalak, mint
aki vagy.
Még tiszta szerencse, hogy az évszakok körbejárnak, és ugyan jön egy kis zimankó, de utána új tavasz éled... Legközelebb a nyár sem marad ki, meglásd! ;-)