Ez már egy érdekesebb megközelítés, hogy ha az előzővel hasonlítom össze. Pontosan azért, mert a címmel együtt jól beszél arról, hogy az a valóság, amit aznap épp megélünk, az hogyan válhat majd a későbbiekben akár egy beragasztott családi fotóalbumnál egy sztorimesélős este központi témájává. Amikor próbáljuk megfejteni vajon ki az ott a háttérben. Hogy azok a Lajosék ott a két gyerekkel, de hát ott a keresztapám is, nézd már hát akkor még milyen fiatalosan hordta a lódenkabátot. Jönnek a sztorik, hogy igen, itt voltam és délelőtt anya befestette a fejemet korommal. Jó ötletnek tűnt, de aztán a szemembe ment és ettől nem voltam olyan boldog. Ezt azért mondom így el, mert nagyjából ilyesmi élmények tudnak ilyenkor visszajönni és hát a cím is erről beszél. Ez a része tökéletesen rendben van. Az egész olyan, mint a Hórusz archívum, hogy talált családi fotókból állnak össze mesék. Ez a kép ezt erősíti. Ebből a szempontból egy jó megközelítés. Erre megadom most a három csillagot, a sztorival együtt, de vedd úgy, hogy ez most ennek a képi megfogalmazásnak szól. Ennek ellenére hozzátenném, azért én kérek egy ismétlést. Még mindig azt mondom, mint az előző képnél, hogy Tamás, a magadéról mesélj, tedd bele magad is. Ne legyünk távolságtartóak. Nincs miért szégyellni a saját élményeinket. Nem biztos, hogy minden olyan boldog a gyerekkorban. Vissza lehet ezt idézni. (hegyi)
értékelés: