én

én

friss, ropogós önarckép, egy a sok közül, mondjatok rá valamit.

Olyan ez a kép nekem, mintha egy régi barátnővel beszélgetnék videó telefonon. Nagyobb távolságból mesélne arról, hogy hogyan él, mi van vele most, milyen volt az éjszakája. Ez egy hosszabb beszélgetés, és kicsit elfáradtunk már a mesében, keressük az új impulzust, hogy hogyan is folytassuk a sztorit, mert már elmondtuk, hogy kit ünnepeltünk tegnap, már elmondtuk, hogy milyen ruha volt rajtunk, meg mit csinált Feri, meg hogy mi volt a pultos fiúval. Az egésznek ez a fajta fáradtsága az, ami ezt a képet jellemzi. Megvan a koncentráltság a kapcsolatban, fontos, ne tedd le, legyen hozzám türelmed, hallgass végig, fogok még mesélni, van még mit mondjak, csak fogadd el, hogy ez a tegnapi nap egy kicsit hosszúra nyúlt. A másik, ami eszembe jutott ezzel a képpel kapcsolatban, hogy amikor a gyereklány felnőttet játszik, és amikor rádöbben, hogy az a felnőtt világ nem is annyira jó. Amikor először rádöbben arra, hogy az a vágy, hogy ő felnőtt legyen, és emberszámba vegyék, előbb-utóbb úgyis eljön, akár akarjuk, akár nem, ha siettetjük, ha nem, és lehet, hogy mégiscsak jó lett volna gyereknek maradni. És olyan kis bénán kifestettem magam, meg ittam is, meg felnőtt lettem az este, de a büszkeség nem engedi, hogy lemossam a festéket, meg az, ami az este történt tulajdonképpen felnőtté is avatott, de jó lenne visszamenni a gyerekszobába. Van ebben egy kis megtörtség. Köszönöm, 3 csillagos leckemegoldás. Vera, küldjél képeket! (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

hú, de jókat írtatok!
végül is minden fényképen való megjelenés színészi munka azt hiszem, főleg ha az ember magát fényképezi. mert a valóságból kiragadva, a környezete nélkül minden más szerepet kaphat.
és igen, kedves vagyok, és nem junkie. annyira nem, mint az ismert képsoron. de azért elég őrült bizonyos tekintetben. (talán egészséges módon)

igen van itt ennek szerintem is egy kis junkie üzenete (azért annyira nem mint Pista linkjén - milyen kemény és mégis szép fotók azok - de van) akár a lentebb említett bűnbánó önbevallós üzenetet is bele látom én is, de mintha a tekintetedben megcsillana valami csalárdság, mintha a szád is kicsit mosolyra görbülne ... szóval ha ez vagy te most, akkor szerintem színész vagy. nem jelensz itt meg ez csak egy szerep(nek tűnik nekem). erre ráerősit nekem a fekete sarokkeret is. mintha kisebb képet világítanál le nagyobb papírra (de ez itt egy digitális felület ahol ugye ennek nincs értelme, ergó: direkt hatás elem)
amúgymeg - bár tök más - ilyesztően hasonlít ez a befőzős képedre (nekem), jó hogy ilyen felismerhető stílust tudsz hozni ilyen egyszerű képkompozíciós elemekkel.

Pitsa, ne féjjé te, nem bánt a néni. :) Élőben vadasan kedves. :)

Én ugyan nem láttalak még élőben/remélem nem is foglak:-)De szuper fotó,és nagyon jól nézel ki a képen.Hangulatában nekem ezt hozza http://viiphoto.com/articles/the-ninth-f...

Olyan ez mint egy vallomás, hajnalig buli, aztán délelőtti ébredés, és mindent bevallasz magadnak..., "már megint ezt csináltam, pedig megfogadtam, hogy többet nem".. szóval - nekem van benne - amolyan bűnbánó, DE magamat lassan már úgy elfogadó tekintet is.. no, persze mindenki magából indul ki..
tetszik.

Határozott, de valamiért megfáradt, feltöltekezésre váró hangulata van a számomra.
Az elcsúszott képkivágás is kicist errefelé visz, hogy kizökkent a kerékvágásból Vera, és visszatért a kezdetekhez. Ugyancsak ide mutat ez a döglöttfilmtekercsszínvilág is.

Én azt mondom, heló! Régen zöld voltál, most kék lettél, de a lényeg nem változott. Pereg a film, az élet zajlik, kint fény van, bent meg nyugodt szemlélődés, hibátlan, de nem gond, ráérünk még hibára várni.

Kék és fekete között a hamvas és a piros. A nagy fekete félkeret mintha nyomasztana, rád nehezedne. Bizonytalan a fejtartás, vagy ez a helyzet nekem, de határozott a tekinteted. Szép, erős az önportré, és ha minden elemében tudatos, sokat mesél. Meg ha nem tudatos minden, akkor is... Én ezt tudtam most mondani :)

Új hozzászólás