Gábor, megfejtem én szép lassan, hogy mi a problémám ezekkel a képeiddel, amikor ilyen extrém módon vágsz: szájbarágós lesz. Egyébként ez valószínű a te saját belső bizonytalanságodat mutatja abban a tekintetben, hogy ha nem vagyok biztos abban, hogy a kompozíció mit jelent, és mit jelent a tömegelhelyezés, akkor szépen körbevágom a fő motívumot, mert itt ez a fúró a lényeg, és akkor ezt fogom csak a képen hagyni, minden egyéb mást nem hogy kompozícióba helyeznék vagy tónusban játszanék vele, hanem egyszerűen levágok. Igen ám, de így ez a kép egyszerűen érdektelen és értelmetlen. Ez ha egy könyvben jelenik meg mint illusztráció, és mellé van tördelve szöveg, akkor értelmessé válik, hogy miért ilyen a formája, de önmagában ez a kép így nem megoldott. Azért piszkállak én téged, Gábor, mert egyébként egy jól gondolkodó és nagyon jószemű fotós lehetnél akkor, ha végre föladnád azt az álláspontodat, hogy neked nem kell foglalkoznod a kompozícióval, mert megoldja majd az, amit üzensz, elviszi majd a vállán. Nagyon erős üzeneteket küldesz, igen, de ha a kompozíció ellene dolgozik, vagy meg se születik, és esztétikailag is erős kihívásokkal küszködik valami, akkor a lehető legerősebb mondanivaló is béna kacsává válik. Itt most ezt látom, tehát ez a kép nekem nem kép ebben a formában. Valahogy jó lenne ezt megoldani, hogy ha máshogy nem megy, mert félsz ettől az egésztől, akkor csinálj belőle valami játékot. Nem nagyon értem, hogy mi zavar téged ebben az egészben, hogy ennyire szűkre vágtad. Érti a néző, hogy ez nagy, tudja arányítani ahhoz a kis teherautóhoz, ami olyan, mint egy matchbox, meglesz ez, nincs semmi olyan, amit a néző ne tudna dekódolni, ha a helyére rakod. (hegyi)