E.T.

E.T.

Eredetileg 1. leckének indult, de ahhoz még túl kiforratlan - nem is olyan egyszerű az ember saját kezét (a kezeit meg pláne) fotózni.

Azt mondja Gábor, hogy eredetileg első leckének indult, és saját magával nem nagyon elégedett ez ügyben. Azt megértem, hogy miért nem. Tudod miért? Mert nem kell rá ez a csillanás. Értem, ettől lett E.T. , haza, E.T., de bízz abban, amit csinálsz annyira, hogy ez nem kell rá, ezt ledobja magáról. Ettől lesz primér, egyszer használatos. Ha időtállót akarsz, akkor ott van az ujjaknál, a tenyereknél az a finomság, ami ide kell, az a vibráló tónusgazdagság. Az egésznek van egy remegése, egy nagyon furcsa érzete, kortalanná válik, mert ez lehetne akár egy öregember keze is, vagy egy afro-amerikai ember keze, tehát ettől működik. De ha azt a kivilágosítást, vagy a fénygyűrűt odateszed, akkor mindez már nem érdekes, mert az uralja a képet olyan erősen, hogy már másra se figyelek, de ez önmagában nekem nem annyira fontos. Gábor, nagyon el vagy tűnve, tudom, én is el voltam, de most rákapcsolunk, te is kapcsolj rá, és várom ennek a dolognak az újraértelmezését. (hegyi)

Hozzászólások

0
Értékelem!

Kedves Gábor!

Kölcsönözném ezt a képedet, 2019.03.11-i adásomhoz. Akár meg is hallgathatnád.

köszi

Új hozzászólás