Haza szeretnék menni.
Ez egy enteriőr, egy szállodabelső, viszont nincs még ilyen házi feladatunk, úgyhogy mégiscsak azt mondom, hogy beszéljünk erről, mert egyre többször fölmerül, hogy nem vagyunk tisztában a csendélet fogalmával. Ez egy fürdőszoba belső, funkcionális, és az, hogy ezt leírhatjuk, ez jelzi, hogy nem csendélet, mert nyakon tudjuk ragadni a valóságot benne, de nincs benne az, amitől csendélet lehetne. Mitől lehetne ebből csendélet? Kiválasztva egy részt, hozzátéve a csapba mondjuk egy csokor rózsát, és a rózsa és a kiválasztott rész már ha kompozícióban helyére kerül, alkothat együtt egy olyan tárgyegyüttest, ami csendéletté formálódik. Itt ez a formáló erő nincs jelen, csak egy szobabelső, egy tényközlés. Ezt tehát nem tudjuk elfogadni csendéletnek, szorgalminak el lehet fogadni, mert egy hangulatot jól tükröz. A címválasztás félreviszi a nézőt, inkább a leírásba lehet kapaszkodni, ha innen közelítünk, és a kép a leírás hangulatát jól tükrözi. A képcímet nincs az, aki értelmezze, és ha egy képet elkészítünk, azért adunk neki címet, hogy vezessük a nézőt és ha ez csak beavatottaknak működik, akkor értelmetlen. (szőke)
értékelés:
Nem csak jól sikerült csendéletek vannak, hanem gyenge próbálkozások is.