Különös dolog az élet...
A szél odafújja a magot, ami aztán megered, és fává cseperedik.
Eső áztatja, nap süti, szél tépázza.
Elmenne szebb, békésebb tájra. Magjában hordozza az otthoni táj képét.
De mégis ittmarad, dísze lesz a tájnak. Gyökerei már idekötik, ehhez a vidékhez. Itt él tovább...
Akkoris, ha néha fáj.

Hozzászólások

19
Értékelem!

Köszönöm a hozzászólást, örömömre szolgál :-)
Lessz folytatás...

14
Értékelem!

Nagyon tetszik, igazán! Lehet talán azért is, mert a fa nagyon közel áll hozzám, mint asztaloshoz. Igazán nemes anyag és annyira sokoldalú! Gratulálok, és, ha van még pár veresed, szívesen olvasnám! Szép napot!

Új hozzászólás