A képen fiatal lány térdel, fekete fűzőben, áttetsző fekete tüllszoknyában, enyhén lehajtott fejjel, lehúnyt szempillákkal.

A gyűjtő kedvelte a törékeny szépséget, a már-már áttetszően fehér bőrt, amelyen itt-ott átsejlett az erek kéksége, a szomorú tekintetet, a védtelen testtartást. Tudták ezt a szomszéd leánygimnázium lánykái is, akik mindig éhesek voltak, tapasztalatokra, sóvárgásra, friss rongyoskiflire, és éjjelente kiszökdöstek a hátsó ablakon leereszkedve, és kipirult arccal, kócosan kaparásztak halkan a földszinti ablakon, amely mögött lélegzetét visszafojtva, egész éjjel ott gubbasztott ő, és várta őket remegve, ők meg jöttek, hogy aztán másnap vihogva mesélhessék egymásnak, hogy remegett a tokája az izgalomtól, miközben a fekete fűzőbe fűzte be őket lassan, és a fekete szalagokat kötötte fel rájuk, amiket, mindenki tudta, a ravatalozóból hozott, hiszen az is az övé volt, és aztán izgatottan suttogtak arról is, vajon igaz lehet-e, hogy szép asszonyok és lányok temetése előtt már nem fogad látogatókat, és egész éjjel égnek a gyertyák és lebbennek a függönyök. Aztán szünetben és iskola után kettesével, egymásba karolva sétálgattak az utcán, süteményeket mártogattak édes tejbe a cukrászdák teraszán, költötték a pénzt, amit kaptak tőle, szájuk sarkában lusta, fehér cseppek ültek és a levegő újra megtelt sóvárgással és távoli illatokkal, a közeli temetőben megkondult a kis lélekharang, ők még kértek valami olcsó, édes likőrt, és indultak, hogy kapualjakban és hátsó udvarokban nagyfülű cipészinasok, és naftalinszagú kadétiskolások markolásszák őket és együtt kinevethessék a vén bolondot, akinek annyi pénze van, hogy a világ összes kalaposkisasszonyát és gimnazista lánykáját megvehetné magának, akik szíves-örömest oda is adnák magukat, de őt mégsem érdekli más, mint a fekete fűzők és szalagok érintése, a fehér bőr fénye és a látvány tökéletessége.

A képen fiatal lány térdel, fekete fűzőben, áttetsző fekete tüllszoknyában, enyhén lehajtott fejjel, lehúnyt szempillákkal.

Hozzászólások

1
Értékelem!

Hehh, nem is emlékszem erre, hogy Ádám már akkor...

1
Értékelem!

Ádám, mindössze 9 évet és kb. 8 hónapot kellett várni, de meglett az az adás:
Manimanimanifesztó

57
Értékelem!

Hát, az a baj, hogy ez a nem tudok a szememmel gondolkodni az úgy kezdődik, hogy az ember egy történetet összerak a fejében - vagy egy másodperc alatt, vagy egy év alatt, mindegy, de valahogy úgy, ahogy itt leírod. Ez az alap. Aztán ez mint egy forgatókönyv, akár leírva, akár fejben sorvezetőként viszi az embert. Aztán meg, amit én eddig tőled láttam, mondom, láttam, az nem azt mutatta, hogy nem tudsz a szemeddel gondolkodni. Én várok.

40
Értékelem!

Köszönöm az értékelést, ha megkésve is. Sose tudom, mit mondjak erre az irodalom dologra, mert nyilván azzal az igénnyel írok, hogy lehessen akár irodalomnak is nevezni, mégis úgy érzem, nem olyan sikerültek ez a kis írások, hogy megérdemelnék ezt a jelzőt. Nem akarok olyan lenni, mint a Feri, aki mindig elégedtelen a saját munkájával, mégis megértem, amikor pl. tanulmánynak nevezi őket, mintegy elhatárolódva a valódi, művészi célú alkotásoktól. Ezek is ilyenek, amiket én írok, helyzetek, hangulatok, amik annyira nem jók, hogy összeálljanak valami egésszé, de arra jók talán, hogy elolvassák őket. A képekkel meg ehhez képest teljesen hadilábon állok, nem tudok a szememmel gondolkodni.

40
Értékelem!

Szep ecsetvonasok. Regies, de nem odon; fekete-feher, megis illatozik.

36
Értékelem!

Aureliano, te olyan szépeket tudsz írni, nem írnál valamit Daninak hogy ott felolvashassák?

Új hozzászólás