Nagyon örülök, hogy Júlia mozgófilmet küldött be. Volt annyi bátorsága, hogy elkezdje ezt a műfajt is, megtapasztalja a mozgóképen keresztüli szerkesztést, ahol sok-sok kép egymásra épülése adja a végső üzenetet. A film nagyon sok vágásból, tulajdonképp azt mondanám, hogy párhuzamos vágásból áll két helyzetben. Egy folyadékban feloldódó üvegpoháron keresztüli pezsgőtablettának a közelijeiből és egy másik síkfelületen történő szintén buborékokkal teli átalakulásról. Ezeknek a vágott képeknek a nagy része úgynevezett makró felvétel, közeli, szuper közeli, amely ezeket a helyzeteket látványában más aspektusba helyezi. Nagyon sokszor pont ezért használják a filmesek a szuper közeliket, a makrókat, hogy sokkolják, meglepjék a nézőt azzal a másikfajta térrel, amelyet a mindennapokban nem mindig veszünk észre. Nagyon jók ezek a megfigyelések, nagyon izgalmasak, nagyon izgalmasak a párhuzamos vágások, az egymásra helyezett viszonylatok színekben, a fizikai jelenségek megfigyelésében. Ugyanakkor, talán pontosan azért, mert ezek a parányi közelségben történt felvételek nagyon apró mozgásokat is felnagyítanak, érdemes lenne ilyenkor statívot, állványt, vagy valamilyen rögzítő eszközt használni, mert minden számunkra aprónak tűnő mozdulat a forgatáskor itt a vetített formában felnagyítódik. Talán Júlia, ha a következő filmjeit csinálja, érdemes vagy beruházni egy ilyen kis szerkezetre, ma már ezek elérhető árúak, vagy valamilyen módon a kamerát fixálni, rögzíteni. Ez az egyik nagyon fontos, hiszen ennek a filmnek nem tekinthető céljának a remegő kamera, a kézben remegő kamera, tehát érdemes ezeket, mivel jó az üzenet, kiküszöbölni. Másrészt pedig megnézve ez a kisfilm hangokkal rendelkezik, úgynevezett eredeti hangokat hallunk, a forgatás közben lévő gépzajt, esetlegesen ezeknek a pezsgőtablettáknak a sercegő, pattogó sajátságos hangjait. És amikor egy filozofikus, vagy versszerű üzenetet elkészítünk, és úgy döntünk, hogy ez nem egy némafilm, hanem hangokkal rendelkező film, akkor a hangot ugyanolyan alkotóelemnek kell tekinteni mint a képeket, és érdemes a hangokat is dramaturgiába rendezni. Most, nyilván a technika nehézségei miatt is azt kell feltételeznem, hogy valószínűleg azért esetlegesek ezek a kísérőhangok, mert a vágástechnika miatt, az eszközök használata miatt esetleg az alkotó még nem teljesen ismeri azokat a számítógépes eszközöket, amivel ez könnyen végrehajtható. Javaslom, hogy, vagy ha van segítő partner, akivel tudna dolgozni az első filmek elkészítésénél, akár az Estiskolások közül is, akkor érdemes lenne fölvenni a kapcsolatot másokkal, akik folyamatosan küldenek filmeket, hogy a technikai trükköket magyarázzák el. Vagy pedig azzal az eszközzel, amellyel a filmes munkáját végzi, megpróbálni ezeket a hangokat is szerkeszteni. A hangosfilmre az elsődlegesen fontos megjegyzés az, hogy a nevében is tartalmazza, hogy miközben mozgókép, tehát film, hangokat is beleépít a saját rendszerébe. Tehát ugyanolyan partnere a hang annak a részegységnek, amelyet mozgóképek sorának hívunk és ez együttesen adja ki majd a végeredményt, ezért a hangot is ugyanolyan precizitással kell kezelni mint a képet. Ezt én egy kétdisznós munkának ítélem, de várom továbbra is a következő alkotásait és drukkolok nagyon, hogy minél több mozgóképet lássunk Júliától. (szőke) értékelés: