Minden egyes hiba leckénél elmondom, mert ismétlés a tudás anyja, hogy a hiba akkor izgalmas, akkor van benne erő, ha hozzáad ahhoz, ami alapvetően történt a képen. Van egy alkotói szándék, ennek meg kell jelennie a képen, és értelmezhetőnek kell lennie, és önmagában is esztétikusan formailag a helyén kell legyen. Erre jön egy véletlen kézmozdulattal a hiba pluszként, és létrehoz valami még inkább emelkedettebb dolgot, amit önmagától az ember nem biztos, hogy megcsinált volna, de a véletlen segítségével ajándékba kapja. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha értelmezhető lenne az, ami történik a képen nagyjából 2/3-ad részben. Most, azáltal, hogy ez az 1/3-ad rész fehér (valószínű, hogy itt valami technikai probléma által nem exponálódott le a teljes képkocka, vagy fényt kapott a film), ezzel az egész ebben az értelmezésben hiba, de sajnos akkora részen roncsolódik a kép, hogy nem tud létrejönni ez a fajta plusz sugárzás. Én ezt azért mondom most, mert a képnek egyébként a határvonalon, ahol a vörös megjelenik, gyönyörű dolgok történnek, csak sajnos ez nem elég. Ettől függetlenül nagyon izgalmas részek vannak a képen, olyan, mintha kis kéznyomok és arcok lennének, az, amit az árnyékoknál, a falfelületen látunk, egészen fantasztikusak, érdemes nézegetni. Talán annyiban módosítanék a képen, hogy egész leheletnyi részt hagynék meg a fehérből, akkor lehet, hogy egy erősebb kompozíciót kapnánk. (hegyi)
értékelés: