barátság-család-portré... igen, azt hiszem ez a kép mindezekre a leckékre készült.

Azért érdekes ez a kép, mert itt is azt látjuk, hogy egy keretet másképp használ az alkotó, mint az megszokott. Kép a képben, olyan, mintha egy tapétát látnánk a szoba falán a háttérben, és ott előtte pózolna az apuka a kisgyerekkel, miközben jól érzékeljük, hogy ez valamilyen építészeti helyzet, amiben nagyon furcsa dolog történik: a külső és belső világ közötti különbség leomlik azáltal, hogy maga az épület pusztul, és csak jelzésértékkel vannak már a falak jelen. Azt írja Nóra, hogy barátság-család-portré, mindezekre a leckékre készült a kép. Értem, hogy miért gondolja ezt, mégis számomra erős üzenetnek talán a család-gyerekkor vonal működik, a többi nem. Az az üzenet, amit látok, és ami nekem ebben formailag létrejön, nagyon is erős, és ledobja magáról a többit. A többi mondhatni „giccses”. A maga kopott vakolatával, firkáival, ez az egész színpad, ami létrejön az építészeti formával egy drámai üzenetnek adna helyet, mert maga a pusztulás drámai. Ugyanakkor azáltal, hogy ezt nem egy drámai szereplő veszi birtokba, hanem egy apa a gyerekével, mégiscsak a jövőről beszél, a túlélésről, és arról, hogy nem kell belehalni a drámákba. Nekem ez egy fontos üzenet ebben a képben. Megvan a három csillag, köszönöm, természetesen várom a többi leckére is a megoldást Nórától. (hegyi)
értékelés: