Mivel a kosárpalánk a leghangsúlyosabb, így az visz el mindent a hátán, minden csak utána jön, én úgy komponáltam volna, ha a hangulatot akartam volna erősíteni, hogy a háló ne keretezze a palánkot, hanem szabja szét, mert az mellékes, a lényeg a szürrealitása a helyszínnek, isten tenyerén egy kis szórakozás, miközben az ember nélküliségében benne van a magány is. Szóval jó, pici módosítással helyére kerül a hangsúly is. Nem tudom, van-e itt világítás, ha igen, tudod, ilyen ostorlámpákra gondolok, amik a pályát világítják meg, szóval ha van, érdemes lenne egy olyat is megnézni, mit ad ki ez, ha estefelé járunk, amikor épp már vannak lámpák is, az ég már sötétebb, de még nem ment le minden fény, hogy a hegyek is érvényesüljenek, és a mesterséges fény festhetné ezt még meseszerűbbé. Jó lesz ez. (hegyi)