Egy hirtelen jött ötlet volt ez a kép. Az egyik legjobb barátnőmmel csináltam a képet.
Az jó ötlet, hogy a napot foglalja keretbe ez a két kéz, az is érdekes, hogy a két szereplő, a barátnő és a fotós egy szívformát hoznak létre a kezükkel. Ez olyan, mint a szmájli, legalábbis én ezt nagyon a mostani korban láttam először mutogatni ezeket a szívformákat koncerteken, itt-ott-amott, tehát úgy látszik, hogy egy új szimbólum alakult ki, ezt is jónak tartom. Ami számomra izgalmas, az a belógó fűszál, vagy fa, amit látunk a nap mellett. Ettől válik az egész izgalmassá, és attól a csillanástól, amit az optikán létrehoz a nap sugárzása. Ez a része jó, a gesztust is értem, az is jó, de nekem egy picit édes. A szeretet jelének a szívformát alkalmazni, hosszú évszázadokra visszavezethető jelzés, gondoljunk csak a mézeskalács szívekre, vagy a fába karcolt jelekre, de nekem a szimbólumnak pont ettől a fajta sztereotipizálásától a hitelességére kerül rá egy fátyol. Magyarán, az előző kép, az I feel good című képe Alexandrának, amennyire előrelépés volt, és amennyire erős helyzet volt, azt keresném én a többi lecke megoldásánál is. Ahogy ott létre tudta hozni az ismétlésben a kavicsrugdaló gesztusban a maga üzenetét, annyira erős gesztust várnék. Szerintem ennél többet tudna adni Alexandra, ezen gondolkodjon el egy kicsit. Ettől függetlenül megvan a három csillag, ez egy jó kép, de a Barátság leckére én várnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés: