Technikailag kellett molyolnom a filmmel, valami a konvertálásnál elromlott és a képarányok összenyomódtak, ezt csak azért mondom Istvánnak, hogy a következőkben erre figyeljen, hogy teszteli a végeredményt. Az előzőekhez képest sokkal többet ad ez a film, és a titok a személyességen van, azon, hogy nem csak a fekete vonalak körforgását láthatjuk, hanem a néző értelmezheti is, mi történik, hol történik és kivel. Ami még mindig javítandó lenne, az a céltudatosság. Előre le lehet próbálni, mi fog történni, és így egy előre végiggondolt úton mozgatni a kamerát, ugyanis most is megtörténik, ami az előzőnél, hogy egy ideig értelmezhető vonalon haladunk, arcképről szobába, szobából forgásba, majd a forgás megáll és elkezd visszafelé is forogni, bizonytalankodni, és itt van az a pont, ahol a néző is bizonytalan lesz, hogy mi és miért történik vele a kamera által. Ha tudom, hogy mit lát a kamera, ha tudom, hogy mit akarok mutatni, hogy a cél az önmegmutatás mellett a szoba dizájnja, és az az élmény, amit a forgással ezek a formák adnak, akkor ezt kell megmutatni, aztán ki kell futtatni a történetet és kell keresni egy végpontot is. (hegyi) értékelés: