Két új barátom, Ági és Tamás az Estiskola kiállításán.

Kedves Feri, nagyon jó ritmussal, úgynevezett riportfotó kategóriába sorolható a kép, megemlítenénk Robert Capa munkásságát, és éppen abból kifolyólag, hogy a riportfotó a pillanat művészete, azonnal kell dönteni, azonnal kell megérezni, azonnal kell kattintani, azonnal kell kompozíciót keresni, nagyon-nagyon nehéz és veszélyes műfaj, nyilván morzsalékok, porszemek ezért akadhatnak bele egy ilyen exponálásba - itt talán Tamás pólójának vagy kis nyakláncának az ívét bennehagytuk volna, és egy picit ezekből a görögös hajfürtökből meghagytunk volna a kép tetején. De elfogadjuk azt is, ha tudatosan van szűkítve a kompozíció erre a képrészre, erős a dinamika, a háttér és előtér játéka, hisz itt nem csak egy síkbeli, hanem egy térbeli játékról van szó, hisz az előtérben lévő Tamás a fotósra néz, a háttérben lévő Ági Tamásra, és ebből egy nagyon furcsa, erős mozgást kiváltó háromszög jön létre, érezzük a két ember összetartozását is, de minket, nézőket is bevonnak ebbe a körbe. Nagyon érdekes ettől a kép ritmusa és minden megszerkesztetlensége ellenére is egy bensőséges viszonyt mutat a képen szereplő két ember és a fotós között. Ezáltal mi is belekerülünk ebbe az intim világba, hiszen mi a fotós szemén keresztül nézzük az eseményt. (szőke)
értékelés: