Emlékek, töredékek, kollázsok, minden, ami a múltból, a megélt popkultúrából maradékként meglelhetőek, az emberek számára, azok számára az alkotó, befogadó típusú emberek számára, melyek sokat éltek meg életkoruk ellenére a világból és sokfelé mozogtak, sok társadalmi eseménnyel találkoztak. Nyilvánvalóan időnként egy-egy olyan pillanatban, amelyben a magány segíthet, összegzésekre van szükség. Itt, ezen a képen is pici, finom, szemérmes szimbólumokkal Che Guevara portréjával, sapkáján elhelyezett szimbólummal, Camilla arcával és egy összekent, összemaszatolt régi felülettel, talán egy szobasarokban, ahova éppen csak belelóg egy selyemsál rojtjainak széle egy kollázst látunk itt, és mint egy ilyet, igazából el kell tudni fogadni. Egyetlenegy kérdésem van, hogy a négyes lecke barátom kategóriájában ugyanakkor itt a pozícionálás maga Camilla arca és nem Che Guevara. Tehát, ha ilyen értelemben akarom a képet befogadni, akkor valójában ennek a képnek az lehet az üzenete, hogy Camillának Camilla a barátja? Egy múltbeli arc, egy múltbeli történés, és valójában most ez 2009-ben azért kérdés, mert ez a múltbeli történet, vagy barátság ez most szétszakítódott? Sok mindent elindít ez, de nem tudom, hogy ugyanakkor a kép kapcsán, a kép elkészülte kapcsán tudatos volt e az ilyesfajta pozícionálás, de megvan a kettő disznó. (szőke)
értékelés:
Ha azt mondom, hogy nem értem a fuser-t? Mi vagy ki a fuser? Mivel ez nekem például semmit se mond, ezért a kép mondhat bármit, és az, hogy a barátom leckére érkezett. Ez szerintem egy valós közelítési mód, hisz a nézők egy része biztos, nem tudja, hogy mi a cím.
elkezdek azonosulni, azaz befogadni egy élményt. Igen, az igaz, hogy a saját élményanyagommal feleltetem meg, hisz nincs más mankóm. Nézem a képet, a kompozíciót, a helyzetet, a fényeket, színeket, eljutok valameddig a befogadásban. Aztán ott van az elakadás, ahol az elemzés is mutatja, hogy egyszercsak tétova leszek, hogy most akkor az van, hogy visszaemlékszem, és valami jó, valami rossz, emlékek és élmények és hatások, vagy én vagyok, és te vagy és ez a fontos helyzet és akkor minden csak egy megközelítés, egy felütés, hogy azt mondhassam, hogy oké, én, vagy te most azt érzi, hogy. Tehát a jelenidejű érzet és a visszaemlékezés érzete nem ugyanaz.