Leginkább a második kép az ami engem nagyon elvisz, valahogy nem szeretnék ott a folyosón mászkálni... félelmetes hangulata van a sorozatnak!

Pápai Adél Zoé Felemás című műsorához ennek a sorozatodnak a harmadik fotóját választottam köszönettel ajánlóképnek.

Hú, ez is nagyon klassz sorozat!!

Na, most itt egy kis szakmai vita kezdődik. Évekig diáztam, ill. diaporámáztam, ugyan az a helyzet, mint egy Polaroiddal, csak annyival nehezebb talán, hogy az előző, és következő kockát is látni kell. Ezután egy digitális technológia, pl. az áttünések igazítása végett áldás, nagy könnyítés.

nehezebb, feri. épp a könnyebbsége miatt.

Drága Gabi! Leírtad a fotózás lényegét.
"A legnagyobb nehézség mégis az, hogy nagyon sokat kell gondolkodni egy-egy képen- ritkán egy hangulat megérzése- mivel csak tíz kocka van…ha megnyomtam a gombot"
Én digitálissal fényképezgetek, de minden igaz az enyémmel is, csak kicsit talán könnyebb.:)

Ferenc: A gépnek tényleg köszönöm, de nem csak rajta múlt:-)Szép lassan kiismertem mennyit kell hozzágondolnom a képkivágáskor balról és lentről, illetve milyen színek működnek egyáltalán. A legnagyobb nehézség mégis az, hogy nagyon sokat kell gondolkodni egy-egy képen- ritkán egy hangulat megérzése- mivel csak tíz kocka van...ha megnyomtam a gombot, kész van. Nem lehet vágni, kontrasztot, színeket állítani...ebből a szempontból "nehezebb" , mint egy digitális kamera lenne, másrészt viszont jobban átgondolom, mielőtt a gomb után nyúlok.
Értem, hogy redukálnád...számomra valójában már csak az első kép működik igazán; de meg akartam mutatni nektek az "egész" történetet. Jó, hogy te is hasonlóan látod.:-)
Márti: David Lynch?Érdekes, hogy ő jutott eszedbe! Amikor kiléptünk a liftből a hostel folyósójára, rögtön megbeszéltük Balázzsal, hogy olyan az egész, mint egy David Lynch film helyszíne...innen a történet.
Viktor: Naná!!:)

Két dollárt frankón megért az a gép!! ;)

Számomra attól a férfiarcól lesz értelme a sorozatnak. És a folyosótól, az elveszettségtől, a kétségbeesett (vagy annak tűnő) mozdulattól olyan david lynches hangulatú, amit én szeretek.

A két dolláros gépednek köszönd, nekem csak tetszik. Szép történet, és most, hogy már többször láttam, azt hiszem redukálnám a képek számát 3-ra, esetleg 2-re. De nekem nagyon "bejön" ez a sor.

Köszönöm Ági, Ferenc, Lacipapa:-)

Egész festményszerüek a különös színe miatt. Nagyon esztétikus.

Igen, igen, igen!!!!

jjúúúúúúúúúúj, de szép Gabikám.