Ez is majdnem három, de itt az orrív nincs befejezve, ott az a vágás nem indokolt, és kérdéses, hogy szükségünk van-e mind a két szemre (a modellnek bizonyosan). (szőke)
értékelés:

Tamás írásához... Utcai gyakorlat. Hogyan tudtam komponálni, gombot nyomni 15 mp alatt, míg zöld a lámpa... és visszaérni a járdára... :-)

Itt is azt mondanám, amit már más alkotónál is fölvetettem, hogy a 70-es években az Ország Világ, Új Tükör újságokban megtalálható volt a keleti régiónak a gondolkozásvilága, ezek az anya-gyerek, fölnézünk az égre és megy a madár, és ugyanennek megtalálhatjuk a nyugati tömb utazunk szanfransziszkóba, vagy nyújorkba, és akkor ezekből küldünk útiképeket, amelyben mondjuk az első kamerához közeli részek életlenek és akkor úgy látjuk az utcát. Csak a magam szempontjából, tehát szinte csak magamnak mondom, egy olyan mondatkörnyezetben, ahol a mondat nagybetűvel kezdődik, és a mondat vége pontpontpont. És, akkor mi van? Tamás írásából, amihez a kép ajánlva van, személyes történet, és a mai helyzet sugárzik. Kétezerhét. És a rácsodálkozás. Öniróniával, vidéki fiú menni nyújork. Itt ez az irónia nem érződik. (szőke)
értékelés:

A nyolcadik leckém... Polaroid, a színeket nem manipuláltam. :-)

Ez is egy olyan technika, amit a fotóművészetben sok helyütt használnak, ezek a kis csíkok, ahogy a lámpák elhúzódnak, az idő, a hosszú expozíció miatt, nagyvárosokat szoktak így ábrázolni, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, kompozíciójában az első képnél ezek a csíkok, fordulások nagyon jól illeszkednek, az alsó képnél viszont kellett volna még azt a kamerát csavarni jobbra, hogy az elsüvítő metró végét is láthassuk. (szőke)
értékelés:

A képek egy (2dolláros:-)) Polaroid kamerával készültek amin csupán három gomb van (exponáló, alexpo+ellentéte, kis virág+fenyőfa). Rendkívül sok "beépített" meglepetéssel... nem pontosan az a képkivágás, mint amit a keresőben látok; illetve a színek változását sem árt kitapasztalni.

Kedves Gabi, köszönjük! Amit látunk az egy képsorozat, és a jó választásnak köszönhetően filmmé tud válni az egész, ami nagyon fontos érzéseket generál. Nehéz megfogalmazni konkrétan, mert érzelmileg hat rám ez a képsor, nem mondanám, hogy nagyon vidám képsor, nagyon izgalmas a fotós kapcsolata ezzel a furcsa, festői folyosó hangulattal. Az az öröm, hogy öt kis képkockával egy teljes kis filmet látok, hang nélkül és valódi filmes dolgok nélkül, nekem ez nagyon szimpatikus. (szőke)
értékelés:

Tudom, tudom... "tükörben magát fotózós" kép ismét. Most csak a játék kedvéért: ki találja meg azt a tükröt, ahol a kép készült? Akik a Francia Intézetben járnak (pl. kedden), könnyű dolguk lesz, és bizonyára jobb képet is csinálnak majd nálam.:-)

Kedves Gabriella, a Francia Intézetben exponált és itt látható képed ígéretes, ugyanakkor megnéztem ennek a képnek az előzményeit, amelyek nem láthatók az oldalon, technikai problémák, életlenség miatt is. Alkotói szempontból ezek közül mégis az első képedet ítélem fontosnak, ezért addig erre a képre, amibe a pedellus beleavatkozott, nem adok disznót, hanem azokat félreteszem addig, amíg azt a bizonyos közeli variációt megismétled. Magatokért dolgoztok, ha van módod, tehát ismételd meg az első anyagot élesen. (szőke)