Hogy lássátok, megvagyok...éppen úton.

Kedves Gabriella! Több hasonló ilyen fotóaparát mögül kinéző házit láttunk, ebbe a sorozatba jól illeszkedik ez az anyag, és nagyon fontos a képen az, hogy az arcod látható felületével tudatosan komunikálsz, szemkontaktussal, kisklányos mosollyal, ez tehát nagyon fontos ez a tudatos színészi munka, mímelés. Ezáltal a középre komponált főszereplő nagyon is megkapja a hangsúlyát. De ennek a főszereplőnek partner ritmusai keresendők a képen. Az egyik a néző, vagyis mi magunk, hiszen felénk fotózol tükröződésből és velünk játszol, mert ez egy játékos kép. De a kép jobb oldali szélső részén felfedezhető, hogy ebben a liftben veled tartózkodik még egy személy (a barátod? vagy utazótársad) egyértelműen ő nem a mi közös játékunkban vesz részt. Ez a szereplő mozgatná be az itt látható kompozíciót a hármas forgásba, mert ő a mi játékunkban nem vesz részt, de részt vesz a ti kettőtök játékában, mert ő nyomja a liftgombot. Történeti szempontból vizsgálva, amíg ő nyomta a gombot, és azzal volt elfoglalva, ez alatt az idő alatt te gyorsan exponáltál egyet felénk, kihagytad őt a játékból, vagy ő saját magát - de a kis térben neki tudnia kellett, hogy te rögzíted ezt a pillanatot. Ezáltal lesz ennek a képnek egy csibészes kikacsintás jellege. De ez egyben kompozícióban megköveteli, hogy a képkivágásában ezt a harmadik, fontos személyt jelentőségteljesebben ábrázoljuk. (Szőke)
értékelés: