Metro
A nyolcadik leckém ismétlése... ugyanaz a metro, szintén mozog, csak másként.

Kedves Gabi, miután a metrós sorozatodból láttunk már képeket, azt kell mondjuk, hogy ez a kép nem mutat túl azokon. Több a konkrét utalás, kevesebb a mozgás, a konkrétumok bár segítenek behatárolni a készítés helyét, de ezzel a történetmesélést gyengítik. Míg az előzőeknél a mozgás tudatos, itt esetlegessé vált, nem lehet eldönteni, hogy a kezed mozdult be véletlenül, vagy tudatos a komponálás. Balázs erős, de te legalább annyira erős lehetsz, ha függetleníted magad tőle útkeresésedben. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

77
Értékelem!

Na, azért mire az a süti kész lesz... ne várj. ;)

53
Értékelem!

Jó...addig is várok a következő képekkel...:-)

92
Értékelem!

A sütis beszélgetés jó ötlet. De a többieket se hagyjuk ki, mert érdekes lehet számukra is, amire jutunk (s amire nem). Szóval süti, beszmény, és utána ide valamiféle összefoglalás. jó?

37
Értékelem!

Kedves Zsolt!
Részben értem, részben nem, de köszönöm. Számomra ez kissé összetettebb, mint ide szeretném írni.
A fontos, hogy én sem a disznók/tizesek miatt vagyok itt, hanem mert értékesnek tartom a véleményeteket, és a kérdéseimet sem költőinek szántam.
Szóval sütünk egy csokis kekszet Balázzsal, megesszük...azután sütünk még egy adagot, amit lelakatolunk egy dobozban, hogy el ne fogyjon mielőtt a Pálya utcába érkezünk...már ha nem gond:-)

66
Értékelem!

Szia Balázs! Először is azt fontosnak tartom, hogy a leírt szavakat értelmezzük, és ne valami vélelmezett mögöttest, ami torzíthatja a valódi "adást". Azt írtam - én, a Hegyi - hogy Balázs erős, de Gabi is, (és ez a kulcsmondat), és ebből adódik a következtetés rész: ereje elégséges, hogy távolságot tartson veled. Te ezt úgy fordítottad, hogy Gabi epigoni jelzőt kap, holott erről nincs szó. Nem egyszerű alkotó emberek mellett létezni, nem könnyű feladat, de Gabit én eddigi munkái alapján tartom annyira erősnek, hogy ezt a dolgot ő tudja értelmezni és kezelni.

A bemozdulásos életlenességről: azt gondolom, hogy akármi ilyen dolog könnyedén válhat önismétléssé - ezt is neked mondom inkább Balázs - és modorossá. Te is szereted mozgatni a dolgokat, nem is értek minddel egyet, de nem vagyok vátesz, hogy nálam legyen az igazság. Én így gondolom.

Gabinak a képről: ez a kép a határán billeg annak, hogy a forma a fontos vagy a mozgás. A kettő együtt nem bújik elő belőle, mert egymás ellen dolgoznak, egymás erejét gyöngítik ebben a helyzetben. Ez nem sikerült kép, de van, ami meg igen, és ez így van mással is, nem lövünk mindig 10-eset. Az nagyon jó dolog, hogy megtaláltad magadnak a polaroidot, mert ez segít a független Gabi megtalálásában, egyrészt mert a technika szabaddá tesz, másrészt mert a korlátok, amik jellemzik a polaroidot, egyszerűsítik a dolgod, harmadrészt pedig új utat találsz vele magadnak, ami a tiéd.

Végezetül: az nem baj, ha valakit tudatosan másolunk, mert azáltal is tanulunk. Lesz ilyen feladat. De ennek tudatában kell lenni. Ha az ember tudja, hogy most én Kassákot utánzom a versemben, (lásd olvasókönyv), akkor egyrészt megismerem a folyamatot, másrészt akár meg is haladhatom, létre is jöhet a dologból valami új. Nem gondolom bajnak, ha ezt más is észreveszi, hisz tudom én is. És nem akarom a versem eladni másképp. Az olyan. A lényeg abban van, hogy tudatosak és jelenlevők legyünk ebben a feladatban, hogy most épp azt csinálom, hogy kipróbálom magam valaki más bőrében. Én ennél a képnél éreztem a hatást, ami nem rossz. És érzem az erőt, azt is, ami miatt Gabi nem epigon. Ez is tény. Elnézést, ha ezt kimondva zavart keltettem.

59
Értékelem!

Értem én az építő szándékot, ugyanakkor szeretném jelezni, hogy ezzel a kritikával-megjegyzéssel elég csínján bánnék egy olyan kezdő képkészítő esetében, akinek a munkái alapján lehet látni, hogy képes figyelni, és pl. integrálni gondolatokat, vagy fogásokat.
Szerintem egyáltalán nem szégyen eltanulni ezeket a fogásokat (is), magatartásokat, ha azokat valaki menet közben megpróbálja a maga képére formálni, használni!
Az, hogy ki mikor lép egy adott cipőböl ki, vagy ki mikor válik a másik epigonjává, vagy ki mikor válik manírossá adott klisék értelmetlen ismételgetése miatt, azt talán nem az ötödik képénél érdemes megbeszélni.
Nyilván vannak formai jegyek, amik hasonlatosak lehetnek mások munkájához, magatartásához, de ezek nem védjegyek, amik valaki számára szabadon felhasználhatóak, mások számára tiltottak.
Azt gondolom tehát, hogy átvenni, beépíteni, urambocsá' utánozni nem, hogy nem baj, hanem fontos tanulási folyamat. Ebben a szintézisben lehet megérteni leginkább egy másik ember gondolkozását, eredményeit akár megkérdőjelezni, akár alakítani, akár elvetni.
A történetről, és az előző képekkel való összehasonlításról azt szeretném mondani, hogy olyan komoly távolságot látok a tartalmi, és formai problémák között, hogy tulajdonképpen nem tudom értelmezni a megjegyzést.
Míg az elöző metrós képek számomra valamiféle mozgástanulmányként voltak értelmezhetőek, ez a mostani inkább egy statikus állókép. Nem azt vizsgálom benne, hogy mozog, vagy nem, hanem foltokként, vagy az egymást lépésről lépésre értelmező formákként nézem. E formák (és színek) jelen esetben elég konkrétak, és markánsak, ám a szerző a felvételi technika megválasztásával igyekszik ezt oldani!
Ezért aztán a történettel kapcsolatos véleményt nem igazán értem, szerencsésebb lett volna kicsit jobban megvilágítani a dolgot!

Végül még annyit, mint érintett, hogy számos olyan képem van, amit láttatok, és legalább ugyanennyi, amit még nem, s ezek igen jelentős része Lorenzo Castore, és Michael Ackerman hatása alatt készültek. Nyilván azok, amikben sikerül az ő "árnyékukból" kilépni, több szempontból is fontosabb munkákká válhatnak, mint azok ahol az ihlető hatás dominánsabb! Azonban az egyiküktől sem esett volna jól a személyes találkozás és képbírálat során, még viccből sem, ha megkérdezik, hogy mikor akarok már "saját" képeket csinálni?

61
Értékelem!

Hát...köszönöm.
Ez úgy történt, hogy én ültem egy metrón, egy másik pedig jött szembe...megtetszett egy forma, felemeltem a kamerát, és megnyomtam a gombot, majd örvendtem, annak amit láttam...szóval itt inkább egy pillanatot láthattok, ami részben volt tudatos komponálás, mert a mozgás végett csak izgultam, hogy az legyen benne, amit szerettem volna.
Valamit nem értek: miért fontos egy kép esetében, hogy eldöntsük, hogyan készült?miért baj, ha nem egyértelmű, esetleges, miért gond, ha nem akar többről szólni, mint egy formáról, egy színről, vagy hangulatról?
Ja, így lehet, hogy félreérthető vagyok: a kérdéseim, már nem feltétlenül az adott képre vonatkoznak...azt elfogadom.
Ha valaki sokat látja mások munkáit(itt esetemben nem csak Balázsról van szó), akkor akarva, akaratlanul is megmutatkoznak azok saját kezdetleges "szárnypróbálgatásaiban". Én ezt nem találom bajnak, s úgy gondolom, én is benne vagyok kissebb részt Balázs munkáiban.
Sőt!Elárulok valamit: évek óta nem tudott rábeszélni, hogy kamerát fogjak a kezembe(mert pontosan attól féltem, hogy epigonocska leszek). Az a pár darab kép kivételével, amit az elején töltögettem fel ide, ezek az első képeim.
Most csukjam be a szemem?
(Érdekesség: Balázs egyáltalán nem tud bánni a kamerámmal...mind kuka lett:-))

76
Értékelem!

bánat helyett öröm lett volna :)

71
Értékelem!

Tamás:gondoltam is rá, hogy neked ajánlom, csak nem akartalak szomorítani...
Lacipapa:De még mennyire, hogy szétnézek fent is...nemsokára meg is mutatom:-)

55
Értékelem!

Kinevezlek Metrócicának (plázacica után szabadon), remélem időnként fenn is körülnéztél ?! Szédítő ez a sok robogás, de a képed ide való.

69
Értékelem!

Új hozzászólás