Asszem igazad van, úgy jobb a színe. Így viszont a vágás jobb.:):)

Zsolt: Igen, a kapitányság, illetve az emiatt kialakított előítélet az, ami miatt az Andrást nem ismerők máshogy látják ezt a képet.

Gábor: Gábor szemüvege jellemzően mindig le van csúszva, szóval ez így vagyok én. Az utómunkát én kissé máshogy alakítottam volna, picit visszavéve a rózsaszín ködből (valahogy így: http://href.hu/x/54l5 ), de ez Feri képe, övé a döntés mit és hogyan tesz vele.

Feri, neked pedig nagyon köszönöm ezt a fotót :)

Azt is lehet, csak akkor meg nem értek egyet vele.
De hát az meg az én bajom.

Azt akartam mondani, de nem sikerült, hogy a kép készítése ahogy én láttam, épp erre a durva színtorzításra lett kitalálva.

Attól azt még lehet 'laborálni'.
Vagy fehéregyensúlyt állítani jóelőre.
Így van egy kis 'elaludtunk a szoliban' beütése a képnek.

Az van, hogy ez egy ilyen színűre föstött helyiség, és a vaku ilyenre derítette az arcokat, tehát ez a színeltolódás abban a helyiségben természetesnek mondható.

Ez tényleg nagyon jó, de nekem nagyon nem tetszik a színe.
Szerintem durva színeltolódása van, amit korrigálni kéne.

Ja, és Gábor szemüvegét szerintem is vissza kellett volna tolni a helyére, hogy ne vágja el a szemét.

Csak referálni szeretnék Mácsai Ferencnek a kép üzenetével kapcsolatban. Tudnillik megjegyeztem Ferinek a "Rózsaszín szomorkák" sorozatban az András& Ferenc változatnál, hogy tegye el azt a képet emlékbe, mert megéri...annyira jó fotó! Csak erősen kötni akarom az ebet a karóhoz, erre a fotóra is azt mondom, érdemes eltenni emlékbe annyira jó fotó. Nem érdekes milyen események zajlottak a hátérben, ki mit pózolt a felvétel elkészítése alatt... nota bene aki nem tudja, hogy ez a fotó egy táborban készült teljesen objekíve, a képre asszociálva kell engedje magát lebilincseltetni a kép hangulatával.
Nézzük egy kicsit részletesebben a képet. Mit látunk? Egy remek háromszöget ahol a háromszög csúcsa egy kicsit kiesik a kép közepéből, és félre húzza a fotót, de a háttérben ez a "befalazott nap" helyére billenti. András szomorkásnak látszó tekintete eléggé középre komponálva sikeredett, de Gábor szeme (ugyan elvágja egy kicsit a szemüveg) "felhúzza" a figyelmet s az egész kép figyelmi középpontja a kép felső harmadába kerül, valahová a Gábor orra és András feje búbja környékére.
A táborban készült fotók közül, ezt a fotót az egyik legjobbnak tartom.

Be kell vallanom, egy "titkot", amikor embereket fényképezek, nem látom a képet, csak érzésre nyomom a gombot, csak a kompozícióra figyelek, mert nincs idő elemezgetni a szereplők arcát, vagy a látványt, ezért csak utólag tudom értelmezni a képet - már amikor sikerül. Ezen a képen viszont azonnal láttam, hogy túl mutat az egyszerű emlékkép kategóriáján, a két embernek olyan erős empatikus kisugárzása van.

Akkor nem értik a gesztusokat, vagy az arc játékát? Hmm, ez érdekes. De lehet, hogy ebben az van benne, hogy erős a kapitányos élmény és emiatt a többi jel nehezebben talál utat, mert el van könyvelve. Nem tudom.

Zsolt, egyetértünk, a kívülállók (legalábbis az én ismeretségi körömben) mégis máshogy látják.

Hmmm. Pedig ez a kép nem vicces. Főleg nem kapitányos.

Az ismerősök kérdezgették a tábor után, hogy milyen ember az András. Mondtam nekik, hogy valójában nagyon komoly, az életben egyáltalán nem szőkekapitány. Aztán megmutattam nekik ezt a képet, és most nem akarnak hinni nekem :)

jeeeeeeeeeeeeeee! :))