Gondolkodtál-e már valaha azon, hogy amit látsz az valóság-e? Úgy értem, mi van akkor, ha az általunk látott képeket - vagyis csak a saját nevemben beszélhetek - tehát azokat a képeket, embereket, cselekményeket és információkat az agyam szüli, kreálja? Vagy még az sem... Mi van akkor, ha csak egy program vagyok, amit fentről irányít valaki? Ha az általam ismert emberek is csak egy program részei?
De akkor miért nem merek bármit megtenni?
Az életem lehet csak valaki lefuttatott programja, arravaló tekintettel, hogy akár ilyen életet is élhet? S ha lejár a programom, a fenti néző elindít egy másikat?
Lehet, hogy néhányan közülünk azért halnak meg korán, mert a néző, aki lefuttatta a programot már az elején úgy vélte, hogy a karakter vagy a helyszín rossz, hibás. Esetleg futtatás közben hiba történt.
Engem vajon hányan futtattak le? Hányan állítottak le már az első percekben? Hányan sajnálták, hogy befejeződtem vagy azt, hogy egy konfigurációs hiba miatt félrecsúsztam?
Akik használtak boldogok voltak? Miattam? S ha nem, miért nem állítottak le?
A Mátrixból kilép a költői kérdésekkel a Gondolkodtatód, és feszeget egy régebbi hitvilághoz hasonlatos kérdéskört - mert lehetne ez akár a lélekvándorláshoz hasonlatos megközelítés is, vagy az irányító játékosok meg akár istenek is. De mindezen kívül is nagyon sok és nagyon szerteágazó tudományos, féltudományos, misztikus, ezoterikus és művészeti tétel, gondolat és alkotás látott napvilágot eddig, amely hasonlóan feltételez egy felsőbb dominanciát.
De az írásod inerciarendszerében mozogva, annak alapjait szigorúan és feltételek nélkül elfogadva az kitalálható, hogy akkor maguk az irányítók is bajban vannak, mert megoldást keresnek. Talán éppen az őket irányítók miatt. Amely lehet vertikumában magasabb szinten létező valami, de lehet, hogy egy univerzális tükörkép... És így megint más oldalról közelítjük már meg, szintén nagy, és kereshető előzményekkel: lehet hogy mi teremtjük a gondolatunkkal a világot és történéseket?
És persze mindegy, hogy minek nevezünk egy fölöttünk állónak/irányítónak gondolt dominanciát - ha létezik az.
Ha nem létezik, persze akkor a kérdésedre a válasz nagyon geo- humán- és egocentrikusan egyszerűbbnek tűnik, és az ott bujkál ebben a kérdésedben: "Miattam?"
Nem tudom, kinek volt, kinek nem volt, de van néha olyan fura érzésem, ha belenézek a tükörbe,-hosszasan,- hogy egy időre elfelejtem, hogy ki vagyok valójában. Nagyon fura érzés igazából. Nos egy ilyen pillanatom után keletkezett ez a szösszenet.
Igazából kétlem, hogy lenne bármi is, ami "föntről irányítana" minket, de belegondolni is érdekes...Mi van, ha mégis...? :)