Sokat nem tudok hozzáfűzni. Egy tündér :) Első portré próbálkozásom.
Ez egy nagyon kedves portré lenne, ha a képen belül nem lenne ilyen nagyon erős tónusbeli különbség. Ha megfigyeljük, akkor a megvilágításban olyan nagyok a különbségek, hogy míg az egyik oldalon (a homlok, a szem, az arc) szinte túl van világítva, addig a másik oldalon meg olyan szinten bebukik, hogy szinte nem is lehet észrevenni a szemet. Ugyanez igaz a szájra is. Valami levelet tart a hölgy a szája elé, de ez sem jól érzékelhető. Az ötlet jó lenne, csak arra kell odafigyelni, hogy amit a valóságban a szemünkkel egy átfogható, befogható tónusterjedelemnek gondolunk, vagy érzünk, az a fényképnél szélsőségesebb értékeket fog felvenni, és ezért lényegesen kevésbé lesz értelmezhető. A gondolat rendben van, de pont a lényeg az, amit nem nagyon látunk. Azt szeretném Zolinak mondani, hogy próbálkozzon még ezekkel a dolgokkal, mert fontos az, hogy kitapasztalja ezt a lehetőséget, hogy mi az, ami belefér világításban, és ez csak gyakorlással oldható meg. Erről túl sokat elméletben nem lehet mondani, csak azt, hogy tessék csinálni, megfigyelni, megfigyelni, megfigyelni! Hiába a kép kedvessége, gesztusa, ehhez a mezei néző nem nagyon fog tudni mit hozzátenni, mert nem fogja értelmezni. Ha ez megvan nyers formátumban, akkor lehet, hogy még lehet menteni rajta valamennyit, visszább keverni a kontraszton, ráerősíteni a sötét részekre, és egy kicsit visszább venni ott, ahol világos, tehát közelebb hozni a két szélsőséges értéket, és akkor lehet ebből még jó portré is. Most ez így nehezen értékelhető. (hegyi)
Köszönöm Zsolt az értékelést. Igazából a raw kép megvan még, tehát elméletileg azon tudok valamennyit javítani. De az is kb ilyen sötét, szóval nagy változást csak erős minőségromlással tudnék elérni. Ha gondolod megpróbálok egy világosabb verziót küldeni.
Áhhá! Jól félreértettelek... :) Nos ez ilyen lett naplemente előtt percekkel... A fény ami Gréti arcán van, az gyakorlatilag annak a csodálatos napnak a legutolsó napsugara...
Közben eszembejutott a sztori is, remélem nem baj, hogy leírom röviden. Szóval jól kinéztem magunknak a kilátot a szarvasi arborétumban, de a fények még nem voltak tökéletesek. Mivel éhesek voltunk gondoltuk gyors bedobunk valamit, aztán visszamegyünk. Természetesen mire visszaértünk, egy tizenévesekből álló kis suttyó csapat elfoglalta a helyszínt. Én meg néztem a napot, hogy mennyi időnk van még. Már majdnem úgy volt, hogy elhajtom őket :)
Lehet, rosszul fogalmaztam: nem a háttér hoz nekem kérdőjelet, hanem az arcon lévő árnyék. De ez csak egy része a hatásnak, ne tulajdoníts neki nagy jelentőséget, kb 15%-nyi nálam. Mellette ott a mosoly, a bensőséges arckifejezés, a koncentrált képelemek, vagyishogy számomra nincs rajta felesleges és nem is hiányzik róla...
Hm, köszönöm a hozzászólást, Zoltán. Érdekes, hogy ennyire elvonja a figyelmedet a sötét és elmosott háttér. Nekem ilyesmi nem tűnt fel :) Köszönöm mégegyszer hogy írtál.
Érdekes nekem ez a kép, mert a világos részeken egyértelmű valami pillanat-varázs, elragadtatottság, de olyan nagy a váltás az árnyékos részeknél, hogy fura hatású az, hogy keresgélésre ösztönöz a fényhiány. Így az áttetsző levél vagy mi a szösz is kérdőjeles marad. Szóval ehhez az elragadtatáshoz, ami egyértelmű, fura pár a bizonytalanság.
ha megvan a raw, akkor azzal elég jól lehet ezt korrigálni, ott van egy ilyen ecset eszköz, amivel szelektíven lehet világosítani