A kutyák és a vízben úszók fák közti vágyódás örök.
A vágynál az alkotón átszűrődő vágyakat keressük, a szubjektív megközelítést, ami a második vagy a harmadik képen megvolt, ami Székely Dávidról mesél, mert itt most egy plein air tájképet látunk, és ez így ennek a feladatnak a megkerülését érezzük, miközben egy szépen komponált megoldást látunk, de ebben mintha a leckét csak megoldani akartad volna, de nem érezzük benne a személyességet, az örömet, az érzelmeket. Ismételd ezt a leckét kérünk. (szőke)
Nem rossz, nem rossz, de még jobb lenne, ha egy kosaras daruval beemeltetted volna magad a folyó fölé, és az uszadékfához kicsit közelebbről tudtad volna fényképezni. Így a perspektíva miatt jobbané érezhető lenne a távolság, és jobban látnánk a kutya tekintetét is. Mindezt persze úgy, hogy háttérként továbbra is a víz domináljon. :-))
Bocs! :-)
Szóval szép nagy fadarabot nézett ki magának a kutyusod!