Valami egészen eszelős ez a háromkerekű huppikék törpikék moci. A képkivágással nem mindennel értek egyet: egyrészt hiányzik az árnyék befejezése a kép alján, másrészt ez a képkivágás most a felnőtt nézőpontja. A gyermekkor fizikailag sokkal földközelibb. Nekem olyan, mint hogyha a felnőtt visszament volna a tanyára, és az elhagyott erdei úton rátalált volna a régi gyermekjátékra. Amikor gyermekkori emléket hívunk elő, és azt elmeséljük, akkor tudunk jól belehelyezkedni a történetbe, és a hallgatók számára a közös élményeket előhívni, ha az adott történetet nem csak visszaidézzük, hanem újra át is éljük. Ezt fotográfiában megoldani akkor tudjuk, ha ez a belehelyezkedés fizikai értelemben is megtörténik. Természetesen értelme van annak is, ha a szülő-gyermek, vagy felnőtt-gyermek viszonyt szeretnénk ábrázolni, ezek az élmények is jelentősek lehetnek. Visszatérve a képhez: tökéletesen egyetértek azzal, hogy Tamás egy nagylátószögű objektívet választott, azzal is, hogy ilyen kápráztató déli napsütésben fényképezett, ezek az eszközök erősítik a mesét. A nézőpont magasság megválasztása azonban a felnőtt attitűdje. (hegyi)
értékelés: