tegnap találtam
egy katicát a fűben
tükörként fénylett

belenéztem és
boldogan láttam: szárnyán
én is ott vagyok

Amikor beküldte Mariann ezt a képet, akkor gondolkodtam, hogy na most megint valami nagyon nagy áttételt kapok, hogy ő a kis katica, és nekem ezt kell, mint önportré értelmeznem. Aztán szerencsére, amikor megláttam a képet nagyban, akkor megláthattam azt, amit ő is meglátott, hogy ennek a kis bogárnak a fényes kis szárnyacskáján a tükröződésben ott van az alkotó. Ez egy nagyon finom, és nőies megközelítés. A kompozíció kicsit lötyög. Ha én vagyok, akkor ezt nagyjából négyzetes kompozícióra vettem volna, mind a jobb, mind a bal oldalon ebből lehetne vágni. De abszolút érthető, amiről beszélünk, tehát a megoldást elfogadom, a kompozíció lehetne ennél feszesebb, de gondolom, hogy a későbbiekben ez kialakul. (hegyi)
értékelés: