ha a teljes felület lenne párás, akkor lehetne izgalmas az, hogy belerajzolsz, de ebbe a szép koszinuszgamma görbébe vagy mi a neve, helokoptergörbe, szóval ebbe én nem mázolnék bele a tömpe ujjaimmal.
Vessetek a mókusok elé, és még az is lehet, hogy később meggondolom, de ez a kép nekem többet mesél a másiknál. Nem is biztos, hogy jó kifejezés az, hogy többet mesél, mindenesetre van benne valami enyhén dekadens szomorúság, ami átélhetővé válik azáltal, hogy a háttér csak jelzésértékű, a figyelmet nem vonja magára, csak jelenléte van, elmolyolunk az ablak páracseppjeivel, szóval ez így nekem hoz egy olyan hangulatot, ami a másik képnél kevéssé van határozottan jelen. Persze, lehet azt mondani, hogy így önmagában nem teszem a falra, viszont egy sorozat részeként kiváló lehetne. Talán érdemes lenne majd István eltöprengeni azon, hogy hogyan mesélnéd el egy középkorú pasi életét Budapesten. (hegyi)
ha a teljes felület lenne párás, akkor lehetne izgalmas az, hogy belerajzolsz, de ebbe a szép koszinuszgamma görbébe vagy mi a neve, helokoptergörbe, szóval ebbe én nem mázolnék bele a tömpe ujjaimmal.
Írom ide, mert a kettő nagyon hasonlatos, és egy kérdés köti össze őket, hogy melyik megközelítés ad át többet, azaz tényleg egyfajta szonda lett volna. A tárgyiasult része, a helyszín, ilyesmi tényleg nem egy telitalálat, inkább adottság, ez volt kéznél. A kérdés a két fókusz. Ott (a másik képnél) megbicsaklott a dolog, hogy a két kiskakasra nem figyeltem eléggé, azok viszik az érdeklődést.
Egyébként én is ezt a megközelítést szeretem jobban, de nagyon értékes számomra Tamás észrevétele is az itteni anyagszerűslégről, ezt oldani kellett volna valami maszatolással - mondjuk ha belerajzolok a párába?. Viszont amit írsz, középkorú pasi története az roppant érdekes, egyrészt nagyon jó kis téma, másrészt ez is itt egy bezártsági lenyomat - influenzás bezártságom alatt készült, tehát akár tényleg oda illene.
Ez nagyon jó, sokkal-sokkal jobb mint a színes verzió! Ettől valahogy az ember úgy néz kifelé hogy közben befelé lát... Mint amikor bambul ki az ember az ablakon, és közben nincs más csak az előtér, az is benyomás és érzés szintjén... Nagyon tetszik!