Na most talán meg tudom neked mondani, hogy mi a problémám! Ez a kép azt hiszem, hogy segít ebben. Nagyon szép a távlata a képnek. Ha nincsenek hattyúk, akkor ez egy nagyon nyugalmas, szép kép. De a francba, odamentek ezek a hattyúk. Ez az egyik megközelítés. A másik megközelítés, hogy tök jók a hattyúk, nagyon jó, ahogy fodrozódna a víz, de a fotós figyelmét elvonta a távlat, meg a háttér. De kit érdekel a háttér, amikor ott vannak a hattyúk? Harmadik megközelítés: Mi lett volna, ha Gábor leguggol? És lemond erről a víztükörről? Közelebb kerülnek a hattyúk, szemmagasságba, és ez az egész így már működhet a háttérrel. Bár nem vagyok hattyúban nagyon profi, de tudom, hogy bizonyos kenyérfajtákat megesznek, de valahol utána lehet járni, hogy pontosan mit eszik, mert akkor a mólóra be lehet menni, és etetni őket, vagy innen etetni, irányítani a móló felé. Ezek az állatok olyanok, mint a távirányítós matchboxok, alapvetően oda irányítod őket a kajával, ahova szeretnéd, és akkor máris megtörténik az, amit meg akarsz, hogy történjen. Most egy képen lenyomtad az összes billentyűt a hangszeren, amit lehet, és egybe rátetted, mert még van a távoli hajó is, ami mind szép, mind tök jó, de egyik agyoncsapja a másikat. Lehet, hogy abszolút zsákutca, amit mondok, és akkor szólj kérlek, de olyan nekem ez az egész, mintha keresnél valamit, hogy hol az út, azt a fajta bizonyosságot, amik meg volt a képeidben, most nem érzem. Mintha kezdene kicsúszni alólad, és mintha már nem lennél vele elégedett. Van egy ilyen köztes állapot érzetem, de mondd, ha nem így van. Kéne kommunikálnunk Gábor, segíteni szeretnék. (hegyi)